T.i hogy vetkőztétek le magatokról a szigorú és toxikus szülők által okozott kárt?

Teljesen sehogy. A történet azzal indult, hogy egyáltalán tudatosult bennem, hogy apám toxikus. Onnan tovább úgy folytatódott, hogy nem azonnal, de kezdtem visszagondolni a múlt minden részletére, és tudatosítanom kellett, hogy a viselkedése, a reakciói, a szavai rosszak és igazságtalanok voltak, bármennyire is más él mind a mai napig az ő fejében. Elkezdtem belül dolgozni, azonban ahogy kapartam, kapartam és megértettem... nem lett jobb. Az egy dolog, hogy már nem voltam buborékban, de az okozott lelki károk nem tűnnek el, van ami nem is fog, mert már a részem.

Nagyon nagyon sok fejlesztő és önismereti munkával, pszichológus, hellinger-féle állítás, spirituális oldal és sajnos nem értem a végére, pedig lassan 52 éves leszek, anyám 27, apám 4 éve halt meg. Apám volt a lényegesen mérgezőbb.

Sehogy, a mai napig egy elb_szott szar vagyok nagyjából minden szempontból. Karrierben is visszaüt a "semmire nem viszed" mantra. Párkapcsolati, baráti köröm is egy nagy nulla. Igazából csak várom, hogy vége legyen az életnek.

Még nekem sem sikerül teljesen megszabadulni a sok rossz, negatív dologtól. Folyton hallom apámat (már nem él), hogy nem leszel semmi csak utcaseprő, WC pucoló, takarító! Ebben az a legrosszabb, hogy a 2008 körüli gazdasági válság idején végeztem a sulival, és kellett munka, addig anyám egyedül nevelt minket, nem volt pénz, és kaptam egy ajánlatot, hát mi volt az? Takarítás! De menni kellett. Nem szégyelltem, fizetést kaptam érte, de folyton ott csengett a fülemben apám mantrája. Mindig butának tartott, te kis hülye stb. Jelenleg egyetemre járok, erőn felül, hogy nehogy megint igaza legyen. Anyám meg olyan sajnáltatós volt, apám mellett tönkrement (apám full alkesz volt) nem voltak céljai, főleg miután a nagyapám meghalt, onnéttól szinte én voltam a családfenntartó, volt még 3 tesóm, egy gyenge 60 ezres fizura voltunk öten. Sokszor mardos a belsőm, hogy miért kellett ennek így lenni. A könyvtár lassan összes önismereti, motivációs könyvét kiolvastam már+neten önfejlesztő videókat nézek, de néha most is úgy érzem megkattanok! Tudnék még mesélni!

#4 Nekem apám mindig azzal jött, hogy nekem soha nem lesz olyan szép nagy házam mint neki (ami amúgy marhára nem olyan nagy). Most 35 évesen egy panelban élek, és sajnos bennem is bennem vannak a szavai, mert a mai helyzetben egyedülállóként esélyem nincsen családi házra.

Senki nem jár pszichológushoz? Fáj olvasni ezeket a megnyomorított életeket.

Én járok pszichológushoz is már jó ideje, sokat olvasok önismereti témában, próbálok dolgozni magamon, csak sajnos egy egész gyerekkor mocskát nagyon nehéz eltakarítani. Én néhány válaszolóhoz képest még egész jól jártam, nekem csak apám volt toxikus, anyámmal annyi a baj, hogy mindig mindenben alávetette magát apám akaratában, és sajnos én is ezt a behódoló mentalitást vettem át tőle, sokáig tartott, mire rájöttem, hogy néha muszáj nemet mondani és meg kell húzni bizonyos határokat, ha előre akarunk jutni az életben.

3-as, ez nagyon sajnálatos, de nem kéne, hogy így legyen! Még túl sok idő van hátra ahhoz, hogy csak végigcsússzál-másszál rajta élés helyett. Párkapcsolatot, megfelelő barátokat lehet szerezni, jobb munkát szintén lehet keresni. A te egyetlen életed, kár elvesztegetni boldogtalanul!