Mit tennél, ha a gyereked/unokád/unokahúgod/unokaöcséd/stb. azt mondaná el neked, hogy a te párod/élettársad/házastársad molesztálta/szexuális dolgokra kényszerítette gyerekként/tiniként?

Hű, kérdező, nehéz téma.

Én gyerekként nem is gondoltam rá akkor, hogy a keresztapám mi az istenért ölelget meg simagt állandóan, senki más nem teszi. Kamaszként már kezdett kellemetlen lenni, de évi pár alkalommal találkoztunk csak. Tavaly meghalt, a toron az unokanővérem azt találta mondani, hogy legalább nem zaklat többet. Akkor gondoltam rá először úgy én is :(

Így, ennyi idő után nem hiszem, hogy lenne értelme szólni a családjának, pláne, hogy halott.

Viszont ahol ennél komolyabb dolgok történnek, és a szülő (vagy egyéb közeli családtag) nem akarja észrevenni, ott hiába szólsz, mert nem fog hinni neked, vagy elhiszi, de továbbra is homokba dugja a fejét, sajnos. És pont ezért tudják megtenni évekig, újra meg újra :(

Én úgy gondolom, hogy ha valaki, bárki a traumájával fordul hozzám, akkor azt el kell hinni. Nincs annál lélekrombolóbb és megsemmisítőbb, mint amikor egy bántalmazott ember segítségért fordul valakihez és lehazugozzák, nem hisznek neki. Ez nem jelenti azt, hogy később nem derülhet ki, hogy nem volt igaz, amit mondott, viszont nem szabad ezt eleve hazugságként kezelni és főleg az áldozatot lehazugozni.

Hogy ez után mit tennék? Jó kérdés, mert innentől ugye bizonyításra vár a dolog. Minden részletet kikérdeznék az áldozattól, hátha tud mondani valamit, ami egyértelműen bizonyítja, hogy tényleg megtörtént. Ha ez megvan, akkor jöhet a bántalmazó szembesítése, számonkérése, feljelentése.

Egyébként van egy nagyon jó pszichológus, Sebestyén Eszter, ő is gyerekkori szexuális abúzus áldozata volt, keress rá facebookon, jókat ír. Meg ha írsz neki, szerintem válaszol, ez is segíthet neked.

Kizárólag a saját életemre kivetitve, tehát az én gyerekemre és a páromra akiket ismerek:

Nem hinném el.

7!

Nem, nem hinném el. Egyreszt ismerem mindkettőt és tudom, hogy a gyerekem finoman fogalmazva se gyakran mond igazat, plusz van más egyértelmű oka is, de nyilván nem fogom itt leírni. Legyen elég annyi, hogy fizikai képtelenség lenne.

bárki a traumájával fordul hozzám, akkor azt el kell hinni.

igen, ez így szépen hangzik, csak sajnos a valóság nem ilyen egyszerű. Gondolj bele, rendszeresen és súlyosan szexuálisan zaklatják a 4-6-8 éves gyereked. Észreveszed? Nyilván. teszel valamit? Igen - nem fog megismétlődni, és ez a ritka, sajnos. A többség nem tesz semmit... és annak, aki nem tesz semmit, hiába fog szólni a gyerek. :(