Miért beszélek magamban hangosan?

Sziasztok!

Novemberben depressziós szorongásos zavart állapítottak meg, azóta 5 mg Escitilt és 0.5 mg Xanaxot szedek (van, amikor kevesebbet). A gyógyszerezéssel kapcsolatban a kezelő orvosom nem változtatott. Próbáltuk a 10 mg Escitilt, de nagyon izzadtam éjjel, bár most is előfordul.

Szeptember óta van nálam az, hogy hajnalban, vagy félálomban hülyeségeken gondolkodom. Mostanában nem volt sűrűn, de az utóbbi pár napban újra előjött sajnos. Pl kitalált szavak, hallom a belső hangom és kb vitázok magammal, vagy a munkán pörgök. Nehéz leírni, de elég rossz érzés.

A másik amit észrevettem, hogy reggel sokkal rosszabb ezáltal a szorongás, és úgy érzem zavaros vagyok. Mindenféle gondolat, emlék cikázik a fejemben és gyakran van dallamtapadásom. Pl félálomban hétköznap hallom Balazsek intróját loopban.

Pszichológusom szerint ez a fokozott szorongás miatt van, de a pszichiáterem nem mond semmit. Igyekszem odafigyelni magamra, relaxálni, hogy ne csak a Xanaxra támaszkodjak, próbálok gondolni / gondolkodni a jövőre.

Sokszor az az érzés fog el, hogy meg fogok őrülni, félek, hogy bántom szeretteim, vagy hogy skizofrén vagyok. Szégyellem magam, mert gyógyszert kell szednem(bár szerintem nem ez az én gyógyszerem), nehéz ezzel az egésszel elszámolni magamban.

Sokszor szédülök, fáj a fejem, nehezen koncentrálok és a memóriám is eltűnt és néha elfog egy olyan érzés, hogy félek attól, hogy gyorsan telik az idő.

33 éves nő vagyok, és én nem voltam ilyen.

A legjobban a pszichés tüneteket zavarnak, ezen belül is a magamban beszélés, álmodozás (elképzelem szitukat), dallamtapadás.

Hogy tudok ebből kimászni?

Mennyire "oké" ez, hogy most ez történik velem?

Más is kínlódik ezzel?