Nem tudok emberekkel beszélgetni, ezért nem szeretem a társaságot mit tegyek ellene?

Először keress egy embert, akivel ismerkedj meg jól, magyarul szerezz egy legjobb barátot, aki majd néha ha nem tud miről beszélni veled is keres témát, és segít neked.

előző voltam.

Úgy látom a kommunikációs képességed rendben van.

Azt mondják hogy kétféle ember van, introvertált és extrovertált. Az introvertált akkor töltődik fel, ha egyedül van, az extravertált olyankor amikor mások közelében. Amúgy ez sem abszolút, mindenkinek szüksége van társaságra és egyedüllétre is, de mégis, a hajlam mint olyan létezik. Az introvertált embernek szüksége van rá, hogy önállóan át tudja gondolni a dolgokat, ha nem tudja a saját tudásával összevetni amit tanul, akkor nehezére esik felelősen dönteni. Az extrovertált ezzel szemben mondhatni, "kívül tartja" az agyának egy részét. Amikor valami új gondolata van, muszáj valakinek elmondania, valamilyen visszajelzést kapnia, ha csak egymagában gondolkodik, akkor bizonytalanná válik, nem tudja hogy helyesen cselekszik-e. Igazából mind a két fajta gondolkodásnak van létjogosultsága. Tehát nem kell szégyellned magad hogyha te az egyik csoportba tartozol. De felismerted, nagyon helyesen, hogy csak egyféle módszerrel nem boldogulhatsz. Ezzel szerintem máris nagyon fontos felfedezést tettél. Elvégre társadalomban élünk, és tetszik vagy nem közvetve vagy közvetlenül, de a másokkal együttműködés képessége tartja fenn azt a rendet ami minden jót biztosít nekünk. Ha ezt végig tudod gondolni magadban, talán megtalálod a motivációt is, amire szükséged van. Nekem legalábbis anno sokat segített. Amíg az ember fiatal nem fogja fel hogy a társadalmi dolgok hogyan működnek. Különösen introvertáltként hajlamosak vagyunk úgy képzelni, hogy valahol a csúcson az okosak meghozzák a döntéseket (és persze van olyan tekintélyalapú modell, ami így működik). De a társadalom maga nem ilyen! A társadalom olyan mint egy nagy káosz, egymásba sodrodó érdekekekkel és egymásra ható kapcsolatokkal, és ez szabja meg az irányt, és valójában senki nem tudja maradéktalanul irányítani, senki nincs ténylegesen a topon.

Az is érdekes ahogy a társadalmi élet szabályai működnek. A fizikai dolgoknak megvannak a maguk törvényszerűségei, ami egyszerűen megfejthetővé, de megváltoztathatatlanná is teszi őket. A társas élet viszont olyan, ahol a szabályokat mi alakítjuk ki. Ez megint csak egy óriási felismerés. Ahelyett, hogy az ember megpróbálná megfejteni, hogy pl. mik a szabályai hogy hogyan beszélgessen valakivel, néha egyszerűbb ha maga kezdeményez és alakítja ki a saját szabályait.

Bocs, hogy oltalak a saját filozófiámmal, de nekem sokat segítettek ezek a felismerések, hátha neked is érnek valamit. xD

Először is szerintem jöjj rá, hogy mit tudsz kezdeni más emberekkel. Aztán, hogy ők mit szeretnének, és hogyan tudod megadni nekik. (Vagy ha nem akarnak semmit érd el hogy akarják. xD Ez a dolog szépsége.)

Csak van olyan téma amiről hasznos lenne ha tudnád hogy más mit tud. Ugyanígy más is biztos szívesen tudna meg többet olyasmiről amiről te tudsz. De sokszor az ismeretségek önmagukban is hasznosak. Érdemes tudni hogy általában mi van valakivel, mert soha nem tudhatod hogy miben fog tudni segíteni vagy tanácsot adni. Ezek persze csak a felszínes kapcsolatokra vonatkoznak. Hogy találsz-e magadnak való társaságot az nagyrészt a szerencsén is múlik. Könnyebb mikor az ember már egyetemre vagy munkahelyre megy, mert itt már gyakran az egy speciális érdeklődésűek gyűlnek össze. Nekem annak idején a szakkörök, tanfolyamok nem jöttek nagyon be. Szerintem elsőre kevés emberrel kellene kezdened, 1-2-3 fővel. Pl. én is jártam közösen nyelvet tanulni néhány lánnyal (olcsóbb volt ha kettőnknek-hármunknak tartott órát a tanár) akikkel később is jóban voltunk. Sokszor egyszerű meglépni olyasmit mint pl. meghívni magadhoz valakit, csak bátorság kell hozzá. :)

Ez is olyan mint a biciklizés, elsőre felborulhat egy párszor az ember, de megéri megtanulni, mert utána egész életében segíthet.