Szerintetek normális, hogy nem hálálja meg?

"És igen a mai világban aki összehozza az üzletet igenis kapjon százalékot, lásd ingatlanközvetítő."

Ácsi, az ingatlanközvetítő ezért dolgozik, ő hivatásos, őt ezért fizetik, neki ez a munkája. Ha őt kérik meg, ő neki a szolgáltatását veszed igénybe, és ezért fizetsz.

De te ki vagy? Te hivatásos közvetítő vagy? Te ezért kapsz fizetést? Ha nem, akkor nem értem, hogy mit hisztizel itt.

Nem mi vagyunk itt a buták, hanem te. Egy önző, számító, gerinctelen alak vagy, aki állítólag a "barátjának" segített. Neked ő nem barátod, mert egy önzetlen barát nem olyan, mint te.

Nem, pont hogy nem vagyunk buták. Átlátunk rajtad. Te a haverod vállalkozásához nem tudsz mit hozzátenni, azért nem kellesz. Hidd el ha te valami olyat tudnál neki adni amit nem tud megszerezni akkor egyrészt te magadnak csinálnád, másrészt rég bevett volna.

Mennyi ilyen buta ember van mint te aki azt hiszi, hogy beleülhet a készbe.

Hajrá, vállalkozz. Mutassd meg. Csináld magad.

"nem csak utaltam rá, hanem mondtam is neki, hogy kicsit visszaoszthatna, aztán azt hitte poénkodom és úgy gondoltam, hogy nem erőltetem"

Előzőleg kell megbeszélni, mennyi pénzért csinálod ezt az egészet. Ha a másik beleegyezik, mehet, ha nem, akkor nem.

Ez nem úgy működik, hogy szívességet hazudok, aztán pénzt kérek érte.

Annak oka van (pl. nagyon meg kell válogatni, kivel is dolgozik együtt, tehát bizalom, őket le kell kellően papírozni, szerződéskötés is kell, valamint őket meg is kell fizetni, ami állandó költség), hogy nem szeretne plusz embereket felvenni, és az ő dolga ennek mérlegelése.

Nem úgy működnek a dolgok, hogy látszólag önként, hátsószándék nélkül segítek valakinek, nem mondok semmit az anyagiakról, majd, miután az általam ajánlott dolog jól sül el, tartom a markom. Ha eleve nyerészkedni szeretnél ilyen dolgokon, az elején mondd meg a másik félnek, hogy ő fel tudja mérni a helyzetet, végig tudja azt gondolni, minden infó birtokában.

Hát, ha nekem hoznál tartós munkát, amit úgy döntök, hogy megéri bevállalni, és ki is derülne, hogy tényleg megérte, akkor nem gondolnék ilyesmire, hogy üzletrész nélkül kapjál osztalékot, inkább hasonlóan nagylelkűen segítenék a te esetleges problémáidat megoldani, illetve kiemelt figyelemmel hallgatnám a következő egy-két nagyobbacska kérésedet, ha úgy van, és igyekeznék hasonló, tartósan megtérülő, valódi hasznot hozó megoldást adni cserébe, nem akarnám, hogy a jóindulatomtól függj.

Aztán ha odajönnél az osztalékigényeddel, inkább elvinném abba az irányba a dolgot, mintha viccnek gondolnám, pedig legszívesebben kapásból elhajtanálak a portáról a főtérre koldulni. Igazuk van mindazoknak, akik megemlítik neked, hogy egy-egy kósza információért nem lehet örökjáradékot követelni, főleg ha senki nem kért rá, hogy szerezz kuncsaftot.

Arról már ne is beszéljünk, hogy továbbra se látsz a lapjaiba, fogalmad nincs, hogy a haszon nagyobb-e, mint a teher ezzel a vállalással a mindennapjaiban, és hogy tényleg nem minden a pénz, amit nem mellesleg nélküled is annyit keres, amennyit akar és képes.