Miért lesz valaki gátlásos?

Valakinek nincsen önbizalma, úgy lesz gátlásos.

Azért alakul ki, mert az az álalános, kisgyerek kora óta szerzett tapasztalata az életben, hogy ő nem tud semmit, nem jó semmiben, mások jobbak nála, mások többet érnek nála.

Ez berögzül, és kialakul a csicska-mentalitás, amin nagyon nehéz változtatni, de nem lehetetlen.

Régi tapasztalatok, kudarcok, ha próbálkozott valamivel: "nem fog sikerülni", "naugyemegmondtam", megszégyenítés, mások előtti megalázás, "ha csendben maradtál volna, bölcsebb maradtál volna", "olyan hülye vagy hogy ha nem lennél, ki kellene találni", stb...

Önbizalom-elvétel: "tedd le/elrontod/te nem tudod megcsinálni, kétbalkezes/kétballábas szerencsétlenség" stb.

Gátlásos attól leszel, hogy korábban megégetted magad valamivel és nem mered újra megégetni magad.

PLD:: legtöbb férfi azért nem mer oda menni egy olyan nőhöz aki tetszik neki mert fél, hogy elutasítja a nő és az a kevés önbizalma is ami van azt elveszíti az elutasításból származó kudarc miatt.

Én általában véve nem vagyok gátlásos, de társaságban nem merek semmire javaslatot tenni (maximum közeli rokonok társaságában). Mert iskolás koromban megszoktam, hogy amit én javaslok, akár programot, akár egy problémára megoldást, az mindig le volt hurrogva. Hasonló okból ajándékra sincs soha ötletem, mert biztos amit én gondolnék, az ciki, gagyi vagy mittudomén. Úgyhogy utálok is ajándékozni. Egyedül a gyerekeimnek szeretek ajándékot venni, mert ők őszinte örömmel fogadják.

Szerencsére más dolgokban nem vagyok gátlásos.

#6 ez az egész magyarságra igaz, a genetikánkban van, ez nem csak rád igaz.

A legtöbb ember azért nem mer megszólalni mert fél, hogy hülyeséget mond és emiatt lenézik, kinevetik, ... .

Ez abból fakad, hogy valaki nem tudott felnőni a gyerekkorából és nem meri vállalni a felelőséget a szávaiért, tetteiért. Ez nem gátlásosság hanem téveszme, gyávaság.

Én mindig kutyák példájával jövök.

Nézzétek meg, hogyan nevelnek egy kutyát. Szeretettel, jutalmazással, pozitív visszacsatolással. Ellenben hogy nevelnek egy gyereket? Ezt nem szabad, azt nem szabad, ez szar, az szar. Az iskolától kezdve a munkahelyig csak a szart kapjuk.

Mennyivel jobb lenne egy jutalmazási rendszer ahol az egyszeri dolgozó is érezné, hogy megéri dolgoznia, hajtania.

Magamat nézve:

Az iskolában mindig kitaszított voltam. Tipikus bullying ami ment. A tanároknak meg a bullyk voltak a kedvenceik és általában csak jót szórakoztak rajtam. Maximum megkaptam, hogy védjem meg magam. Apámék sem segítettek semmiben, oldjam meg, védjem meg magam.

Másik fő probléma, hogy egy munkanélküli, igénytelen, alkoholista apa mellett nőttem fel. Vendéget fogadni nem nagyon tudtam, mert vér ciki volt. Volt, hogy haverom mondta, szóljak már apámnak legközelebb öltözzön már fel és ne a szarcsíkos alsógatyájában legyen.

Eleve apám csak a "csicskát" látta bennünk. Az otthon volt az ő királysága, és mindenkin uralkodhatott, ha már az életben egy kalap szar volt.

Már gyerekkoromban olyanokat kaptam, hogy soha semmire nem fogom vinni. Tanuljak, mert én dolgozni sosem fogok. A tanulásban persze soha nem segítettek, csak tanuljak. Mindegy mit csak tanuljak.

Már 10-14 évesen napi szinten azt hallgattam, hogy ő a saját házát a saját két kezével építette. Azt nyilván nem említette, hogy ott volt a komplett rokonság akik falaztak miközben ő az udvaron döglött részegen.

Mindig azt hallgattam, hogy soha nem lesz házam, utcára fogok kerülni. Egész gyerekkoromban ott volt a rettegés, hogy bármikor kizárhat, hogy azt meg is tette.