Ilyenkor/ilyen esetben van értelme a társkeresésnek, vagy szó szerint hülye vagyok?

-Nem érzem magamat készen egy új párkapcsolatra, viszont hiányzik

-Ha van velem valaki akkor nem érzem jól magam(stresszelek,alapvetően rosszabb lesz valamiért a közérzetem,mintha többnek kéne lennem ahhoz hogy normális legyen a párkapcsolat)

-Ha nincs akkor meg szinte azonnal össze akarok jönni valakivel ergo társat keresek/randizgatok ilyesmi.

-Mostanában úgymond mindig sikerrel járok, de utánna meg valami oknál fogva próbálok kiszállni a dolgokból.

-Ha valakivel, csak egy rövid időt vagyok együtt akkor mindig van valami dolog ami nagyon "nem passzol", viszont nincs türelmem ahhoz hogy megszokjuk egymást azért mert úgy érzem ,hogy a másik félnek sincs hanem egyből akar mindent, és túlpörgök.

-Néha nagyon megbántom őket ezek a dolgok miatt, és ezért én is sok negatív dolgot kapok

-Azt érzem, hogy senki nem illik hozzám, és senki nem akar úgymond időt adni nekem, mondjuk 1-2 hónapot, mert addig ha nem történik valami megunjuk egymást.

-Ha történik valami akkor meg az a baj, hogy kihasználtam a másikat, és akkor megszűnik a varázs :/

Valaki megtudná mondani, hogy akkor mégis miért csinálom ezt? Szimpla magány, vagy valami komolyabb pszichés probléma (amúgy eppen ez miatt kerestem meg egy orvost, csak még nem voltam nála).

Mi lehet a probléma, valaki volt már hasonló szituációban?? 25f