A szobatársam túrja a cuccaim. Mennyire kellene ezen kiborulnom?

Van egy szobatársam egyetemen, koliban. A csaj kb soha nem megy haza. Nagy baj amúgy nincs vele, viszont most vizsgaidőszak előtt megkért üzenetben, hogy zárjam be a szekrényeim, mert amúgy ő bele szokott nyúlni, ha nyitva van. Azt írta, hogy nem vett el semmit, soha nem használt semmit, ami az enyém, szimplán kényszeresen késztetést érez arra, hogy belenyúljon, elolvassa a kozmetikumok címkéit, aztán visszategyen mindent pontosan úgy, ahogy volt, mert ez egy kényszercselekvés nála, hogy ha valamihez hozzányúl, ami nem az övé, és nem is kéne belenyúlnia, annak ne legyen nyoma. Ja meg használta az asztalon lévő vízforralóm a távollétemben, de arra is figyelt, hogy mindig pontosan ugyanúgy álljon, ahogy hagytam.(Mondjuk azt mondtam a félév elején, hogy használja nyugodtan, szóval tök fura, hogy azt is csak a távollétemben tette, és kvázi titkolózva)

Azt írta, hogy azért szólt nekem erről, mert bűntudata van amiatt, hogy egész tanévben túrta a cuccaim, meg le akar szokni erről a kényszeres szokásról, és nehezítő tényező, hogy ott van nyitva a szekrényem, én meg nem vagyok bent kb soha így vizsgák alatt.

Őszintén nem tudom mit gondoljak erről. Ez bizarr. Ráadásul nekem eddig tényleg nem tűnt fel, hogy túrná a cuccaim, ha nem szól, akkor észre se veszem, mindig mindenem úgy volt hagyva, mint amikor otthagytam, de ezek szerint nem azért, mert nem nyúlt hozzá, hanem azért, mert kényszeresen hozzányúlt, majd kényszeres precizitás eltüntette a túrkálás jeleit. Én ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, nem tudom, hogy ezen ki vagyok-e akadva, vagy csak rohadt bizarrnak érzem. Egyáltalán beszélnem kellene-e vele erről, vagy csak tudomásul venni az üzenetet és ezentúl zárni a cuccaimat. Mit gondoltok?