Hogyan kezelitek a hasonló kellemetlen helyzeteket?

Tételezzük fel, hogy igaz és nem troll kérdés.

Vezetőt félrehívni és 4szem között megmondani neki, hogy ezt többször nem tűröd el. Nem vagy sem vicc, sem szexuális zaklatás tárgya és nem is vagy köteles elviselni. Ha folytatja akkor panasszal élsz irányába a felettesénél (ha van), ha nincs akkor meg jogi útra fogod ezt terelni, mivel ez már kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát.

Persze csak az te szavad áll az ő szavukkal szemben, de egy valamire való cég nem engedheti meg magának hogy ilyen ügybe keveredjen.

Amúgy meg, miért is mész bele az ilyenbe. Nincs saját tollad az asztalon? Nem tudsz nekik visszaszólni? Simán lehetne őket szívatni. 1-2 erős célzás és már le is állította magát.

1. Hülyékkek dolgozol

2. Szólj a HR-nek

3. Szólj vissza olyat, hogy legközelebb ne legyen kedve beszólni, pl:

"De ma még dugni is fogunk"

Erre annyit mondasz, hogy:

"Akkor gondolom ez piros betűs ünnep nálad"

De ha nem tudsz kiállni magadért, nem tiszteled magad, hogyan várod, hogy más tiszteljen és mégis mit szeretnél ezen az oldalon?

Hogy írjunk mondatokat, amit majd tudsz mondani? Hogy tudnád? Hiszen nem tudhatod, hogy arra milyen felkészülten felelnek. Ezt csak abban az esetben tudod megoldani, ha szépen szerzel eszközöket az életre egy terápiás folyamatban.

Máshogy nem. Az élet szembe fog jönni mindig. Ha nincs önbizalmad, nem állsz ki magadért, nem szereted és tiszteled magad, a fene megette. Minden bántás nélkül, de ez a legszörnyűbb önbántalmazás, amit magaddal csinálsz.

Az tök logikus elméletben, hogy "vissza kéne szólni" de a valóságban ez nem ilyen egyszerű.

Egyrészt ilyet hogy "Akkor gondolom ez piros betűs ünnep nálad" otthon ülve nem olyan nehéz kitalálni, de hogyha épp ott állsz és már most mindenki rajtad nevet te meg tök szarul érzed magad és 1 másodperc alatt kéne valami frappáns választ kitalálni, az emberek nagyrésze nem tudna mit mondani. Arról nem beszélve, hogy a visszaszólás gyakran csak felhergeli a másikat és legközelebb még durvábbat szól be.

Akkor a másik variáció az, hogy simán csak hangosan felhúzod magad hogy veled így senki ne beszéljen. Akkor meg vagy komolyan vesznek, vagy kiröhögnek. Meg jön, hogy "ezek a nők milyen hisztisek", "csak vicc volt, neked nincs humorod".

"jóval az eset megtörténte után jutnak eszembe szavak, amikkel megvédhetném magam"

Ne aggódj, ez szinte mindenkivel így van akit ismerek. Nem veled van a baj. Nyugi, a férfiak se tudnak ilyenre frappáns választ adni. Sőt, ők se mernek semmit se mondani, hogyha melletük zaklatnak valakit, tapasztalat.

Amíg félted magad és az állásodat, addig nem fogsz merni kiállni magadért.

A düh jelzi a határátlépést, de a félelem a biztonság érdekében, hogy megvédjen a veszélytől, lefagyaszt, megállít, összehúz.

Ha meggyőzöd magad arról, hogy nem rúgnak ki csak azért mert képviseled az érdekeidet, értékrendedet, és amúgy is, máshol is tudnál dolgozni, akkor a félelem gyengülhet.

A düh pedig erősödhet, ha újra és újra átlépik a határaidat.

Arra figyelj, hogy nehogy magad felé forduljon a félelmeid által visszafogott dühöd. És arra is, hogy kontrollálva fejezd ki a dühödet: legyen benne a hangodban, testarttásodban akár, de a szavaid legyenek gondosan megválogatva. "Hagyd abba a szexuális utalásokat, ez egy munkahely!"

"annyira megalázva éreztem magam" - ha kikéred magadnak, akkor nincs mit szégyellned, hiszen nem te ártottál a közösségnek.

Ha eltűröd, azzal alázod meg saját magadat.

Tulajdonképpen "hallgatás beleegyezés" alapon mulasztással ártasz a közösségnek is, nem csak magadnak, mert a helyzet megkívánta, hogy a tiszteletet, méltóságot képviseld, de nem merted. Ezt már lehet szégyellni.