Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szakítás » Hogyan lépjek túl rajta?

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogyan lépjek túl rajta?

Figyelt kérdés

Nem akarok szánalmasnak tűnni (az vagyok), de szakítottunk exemmel kereken 5 hónapja, és még mindig nem sikerült túllépnem rajta. Csak 3 hónapot voltunk együtt, de az életem legboldogabb 3 hónapja volt, azt hittem ő az igazi, a tökéletes férfi számomra. Nagyon odaadó volt, soha nem veszekedtünk, mindig a tenyerén hordozott, kereste a társaságom, törődött velem (látszólag). Talán nem is maga az ember hiányzik, hanem az érzés, amit kiváltott belőlem meg persze a határtalan boldogság, hogy velem van. Azt éreztem, hogy én vagyok a világon a legszerencsésebb, amiért engem választott. Alapból nagyon nehezen kötődöm emberekhez, ha ismerkedésről van szó, a férfiak 99%-a semmilyen szinten sem fog meg. Ő kivétel volt, és már az első perctől kezdve egy nagyon erős szimpátia volt kettőnk között, teljesen meg voltam érte bolondulva. Nagyon félek, hogy még egy ilyen férfit, mint ő, sose találok, vagy legalábbis olyat nem, akiért ennyire odavagyok. Előtte is voltak párkapcsolataim, sokkal hosszabbak is (pl 5 éves), de soha senkivel nem éreztem olyat, mint vele. Pont ezért rettentő nehéz elengednem, mert számomra nagyon különleges volt az egész, mindent tökéletesnek éreztem vele. Az a probléma, hogy mivel nagyon kevés ember fog meg bármilyen szinten is, ezért ahhoz a kevéshez foggal-körömmel ragaszkodom és nagyon mélyen tudok kötődni hozzájuk, aztán meg iszonyú nehezen lépek túl. Annyira hiányzik még mindig, pedig ő már rajtam réges-rég túllépett, már új kapcsolata van. Természetesen ezt tiszteletben tartom és nem keresem őt, csak csöndben szenvedek. Mindennap sírok miatta, egésznap rá gondolok, ő az első gondolatom felkelés után, és az utolsó elalvás előtt. Ha történik velem valami nem megszokott, rögtön eszembe jut, hogy mennyire elmesélném neki. Talán a legmegsemmisítőbb érzés az, hogy tudom, neki közel sem jelentettem annyit, amennyit hittem, hogy jelentek, vagy amennyit ő jelentett nekem. Ez egyértelmű, már csak abból is, hogy milyen könnyen túllépett rajtam, valamint abból is, ahogy a kapcsolatnak vége lett.

Félek, hogy soha többet nem fogok ilyet érezni senki iránt, és hogy általa “kimaxoltam” a potenciális jelölteket, úgymond ő volt a csúcs, innentől csak lejjebb lesz, amivel be kell majd érnem idővel. Rengetegen bepróbálkoztak azóta, hogy szakítottunk, de egyszerűen rá sem bírok nézni másokra. Hogyan tudnám végre elengedni őt?



máj. 4. 12:18
 1/7 anonim ***** válasza:
Na, én pont hasonló cipőben járok, mint te, azt kell mondanom sajnos, hogy nincs más választásod, csak tűrni a hiányérzetet, ahogy mondani szokták, idővel jobb lesz, igen közhely, de ez van. Tudom miről beszélek, én elgyászoltam a férjem, utána mégis találtam valakit, aki abszolut megfelelt számomra és most elment, ez annyira megvisel, hogy tök motiválatlan vagyok, nincs kedvem semmihez. Ja és már 40 múltam, úgyhogy nem hiszem, hogy sikerül még normális férfit találnom, aki együttélni is akarna.
máj. 4. 12:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:

Szerintem is az van, amit #1 ír.

Én is olyan lehetek, mint te, csak kb. 10 évente 1x találok valakit, aki megfog. Tavaly nyáron ismertem meg az aktuálist. Hát... Arra jó volt, hogy azóta már ismerkedni sem tudok én sem. Előtte legalább próbálkoztam, nem mondom, hogy annyira sok értelme volt, mert mindenki semleges maradt, de mégis történt valami, volt valaki. Most semmi, konkrétan kapálni is szívesebben mennék, mint találkozni valakivel, bárkivel, aki nem ő. Úgyhogy tűröm a hiányérzetet, néha jobban, többnyire rosszul, telik az idő, lassan elment 1 év, bízom benne, hogy azért valaha képesek leszek újra foglalkozni valami kedvesrendes semlegessel és beérni vele, nem pedig teljesen egyedül tölteni a hátralévő kb. 40 évet vagy ki tudja, mennyit.

máj. 4. 14:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:
Ilyenkor mondják, légy a családdal, ha egyáltalán van, meg persze, ha jó velük a kapcsolat, és találkozgass a barátokkal, ez rendben van úgy kb. 25-30 éves korig, de általában 30 után már többnyire mindenki él a családjának, elvan a párjával. Ha meg nincs neki, akkor sem akarja mindennapját veled tölteni. Ja, és találj valami hobbit, hogy lekösd magad. Ez tök jó, de a társhiányt nem pótolhatják mindezek, szóval marad a várakozás, hogy múljon az űr, amit hagyott maga után.
máj. 4. 14:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
Igen, tökéletesen igazad van, #3... Nekem szerencsére van családom (anyukámék), jó a kapcsolatunk, van néhány barátnőm is, de pont mint írod, ők már gyerekeznek, feleségek, természetes, hogy nem engem "tutujgatnak". Meg el tudom foglalni magam, nem erről szól ez. Ezért nem megoldás egyik sem. Tényleg nincs más, csak várni, hogy elmúljon. Elvileg minden elmúlik egyszer...
máj. 4. 14:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
Hasonloban gyotrodom en is, viszont a masik sose lett belem szerelmes, es csak elvezte a kotottsegek nelkul jaro elonyoket. Elmulik amugy, mielott megjelent ujra akkor sikerult tullepnem. Ki kell full zarni teljesen a masikat, tiltani mindenhonnan.
máj. 4. 15:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
Ne érezd magad szánalmasnak emiatt, hisz szerettél vele lenni, zsánered is volt a szavaidból kivéve. Most persze így látod hiszen nem mindennap találkozik az ember olyannal aki ilyen érzéseket vált ki belőle. Persze hogy szar érzés, szívás. De azért más is válthat ki belőled ilyen érzéseket, ne ilyen negatívan állj hozzá. Fogadd el hogy ennek vége, de sírni miatta már felesleges. Hiszen vissza kapni nem kapod, így meg megfosztod magad az újtól. Próbáld elterelni a figyelmedet, menj ki kicsit. Aztán hétről hétre jobb lesz. Csak próbáld ne dédelgetni ennyire ezt a 3 hónapot, tudom nehéz de muszáj leszel elengedni, mert így a múltban élsz
máj. 4. 16:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
Rossz az, nagyon rossz, mikor olyan emberrel találkozunk akivel első pillanattól abszolut megvan a közös hullám, de nem lehet semmi közöttünk... :(
máj. 4. 17:10
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!