A keresztény vallás elterjedése és uralkodóvá válása késleltette vagy felgyorsította az ókori Róma hanyatlását és bukását?

Ebben szerintem még a történészek sem értenek egyet. Szerintem gyorsította.

Egy viszont biztos: az az ún "kereszténység", amely hatalmat, államvallási pozíciót kapott, már messze volt az eredeti igaz keresztényi eszméktől.

Tisztelt kérdező, gondolom hogy a 325 utáni korszakról beszélsz, amikor az ún "kereszténység" olyan hatalmi pozícióba került és olyan cselekedetei is voltak, amelyet már nem igazán nevezhetünk krisztusinak.

Ha erre gondolsz, akkor a válaszom: nem tudom!

Az viszont igaz, hogy ekkor már nem volt jellemző a fegyveres katonai szolgálat elutasítása. Ez a valódi keresztényi korszak kb Marcus Aurelius idejéig tartott sajnos!

Rómát Attila hunjai és végül germán, gót törzsek döntötték meg.

A kereszténység azért gyengíthette a Római birodalmat, mert Jézus tanításai túlzottan erőszak mentességre szólítanak fel. És amikor már mindenki nagyon erőszak-mentes keresztény jó ember lett, nem volt aki harcoljon a falakon.

Az a Madács-i toposz, hogy azért bukott meg Róma, mert csak lakomáztak és csoportos szexeltek, azért nem igaz, mert a görögök és főleg a rómaiaknál a házibuli végén mindig csoportos sz..xualitás volt.

Pompeiben megmaradtak a korabeli freskók és tömény pornográfia. A házak védőszelleme egy hatalmas pén...iszű istanség volt.

A prostik egy pohár bor áráért voltak kaphatóak. Volt több nejűség, de több férjűség is és a rabszolgákat korlátlan szexualizálták.

Az egyik császárnő párbajt csinált egy híres kurtizánnal, ki tud több férfivel sz...xelni egy éjszaka alatt.

5

Legalábbis annak tartották magukat!

6

"A kereszténység azért gyengíthette a Római birodalmat, mert Jézus tanításai túlzottan erőszak mentességre szólítanak fel. És amikor már mindenki nagyon erőszak-mentes keresztény jó ember lett, nem volt aki harcoljon a falakon."

😇

Te ezt most viccből írtad? Vagy komoly? Mert ez egy nagyon naiv és idillikus elképzelés. Gondolod, hogy a római birodalom felemelte volna ilyen hatalmi pozícióba azt a keresztény egyházat, amelyik az első században volt, és amelyik szigorúan ragaszkodott a krisztusi semlegességhez, valamint a szeretethez és békéhez? Kizárt dolog, mint ahogyan addig sem tett ilyent.

Nem, az már csak egy jelentős mértékben hitehagyott szekta volt, amit ma katolikus egyháznak hívnak.

A korabeli jó ember-kereszténységre a mártíromság volt jellemző.

Xyz mártírok általában korabeli keresztény egyházi vezetők voltak, akiket a még pogány rómaiak kínhalálra ítéltek (Szt. Sebestyén, Szt Bertalan, Szt Polikárp stb.) és gyakran közösségük tömegesen követte őket önként a mártír kínhalálba.

Szent Péter esete, aki először megtagadja Jézust, megmenekül a mártírhaláltól, majd egy későbbi alkalommal visszafordul a "Quo vadis?" látomásnál és kiszolgáltatja magát a kínhalál mártíromságnak.

Ez volt a szellemiség.

Na most egy rakás kelet-európai hun, gót, türk, mongol stb. nem fog megijedni fegyvertelen, imádkozó mártíroktól, hanem lekaszálja őket és azt gondolja, hogy jó hülyék, mennyi b...lf...sz, könnyű győzelem.

Ez így volt. A kereszténység általánossá válása miatt bukott meg a Római Birodalom és később a Magyar Királyság is Mohácsnál (a krónikák szerint a kereszténység miatt a magyarok elszoktak a hadászattól. A vezető Tomori Pál épp békés szerzetesi elvonulást tervezett, és még ő értett legjobban a hadászathoz)

Hasonló volt ez, amikor a kínai komcsik megkergették a békés vallású, állatvédő, embervédő vegán tibetieket. Három öt piff-puff és pikk-pukk, oszt vége volt a független Tibetnek.

9

Ez az időszak mikor is volt? A 325-ös niceai zsinat, az államvallássá tételük előtt? Mert hogy az első sz-i krisztusi kereszténység között, már akkor az első sz-ban megjelentek a hamis tanítók a Biblia tanúsága szerint.

Később, az apostolok halálával ez a folyamat egyre jobban felgyotsult. Olyannyira, hogy a következő századokban a bibliában szintén előre jelzett hitehagyás is egyre határozottabban felütötte a fejét, ami természetesen magával hozta a szakadásokat, szektákat.

Ez a második sz első felétől az olyan nem bibliai tanítások lassú beszivárgásában nyilvánult meg a keresztények között, mint a halhatatlan lélek, majd a háromság lassú átvételét a görög filozófiából.

És a történészek szerint a katonai szolgálat is a második sz közepe táján kezdett először megjelenni, Marcus Aurelius uralkodása kezdetén.

De sajnos ez is elkezdődött és a katolikusok közül ma sokan még ezt a kb 240 körüli időpontot is szeretnék korábbra tenni, mondván hogy Krisztus konkrétan nem is tiltotta meg a követőinek a nemzeti, etnikai, politikai, megosztottságot, tehát az természetes volt (mint náluk ma is), hogy ezen alapokon háborúznak a nemzetek, birodalmak felesküdött alattvalóiként!

Tehát akkor mikor volt ez a békés időszak a kereszténység életében, ami miatt a római birodalomnak is annyi lett?