Mennyire életszerű a bérlakásprogram?

Németországban a lakások jelentős része önkormányzati tulajdonban van és önkormányzati fenntartású ingatlanok vannak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy irodán keresztül tudsz egy full üres lakást bérelni, amibe talán konyha és fürdőszoba van -de, sok esetben, még az sincs- és minden mást neked kell venni a lakásba. Úgy rendezed be, ahogy akarod, az a feltétel, hogy, amikor kiköltözöl, akkor ugyanolyan állapotban kell elhagyni a lakást/házat.

Nekem személy szerint ez szinpibb, mint az, hogy egy bankkal együtt éljek évtizedekik egy lakásban és egy ilyen programot támogatnék.

Persze, Magyarországon a jogszabályokat is változtatni kellene és megoldani azt, hogy, ha valaki nem fizet, akkor ne zárja magára a lakásajtót és ne használja a lakást kvázi ingyen.

Nem kell kerületenként 2000 lakás.

Példaszámokat hozok nem valós adat. Mondjuk 50000 lakás van kiadva albérletbe mert jelenleg befektetés. Ha 20000 lakás épülne 20000 albérlővel kevesebb lenne. Nem lenne akkora befektetés és aki a lakásokon "ül" sok eladná a lakást használatra és nem befektetésre. Ez hosszútávon az ingatlanok árának csökkenését, albérlet árak csökkenését, jelentené és könnyebben megvásárolhatóvá válna egy magyar polgárnak mert csökkenne a kereslet.

A kormánynak ez nem érdeke, az önkormányzatokat pedig kivéreztették és lehetetlen önerőből bérlakást építeniük, ha mégis sikerülne elenyésző számú lakást hoznának létre.

Ott van a leendő minidubaj. Ha garzonokat, 1,5 szobás lakásokat építenének bérlakás programban jelentősen csökkentené a budapesti lakhatási válságot, viszont nem hozna pénzt a fidesznek így ez egy "rossz" terv lenne.

Nyilván nem elég 200 lakás, de valahol azért el kell kezdeni.

Mondjuk aki elég régen született, az tudja, hogy a rendszerváltáskor pl. Budapesten 49% volt a bérlakások aránya, amiket a rendszerváltásig az állam, majd az önkormányzatok tulajdonoltak és kezeltek.

Aztán az 1993. áprilisi lakástörvény utánfásfél év alatt 10-12 %-ra esett vissza. Országosan még jobban.

Még úgy is, hogy a bérlakásállomány fele teljes vagy részleges felújításra szorult volna, amit az új tulajdonosok simán bevállaltak, mert leginkább csak azt látták, hogy - legalábbis a vételárat tekintve gombokért - a sajátjuk lesz amit eddig béreltek.

#4

Az lemaradt, pedig a kérdésed szempontjából lényeges, hogy a bérlakástulajdon egy rakás költség az építés után is, viszont a leírt előzmények után, meg tudva, hogy ennél a szektornál az állam szeret hatósági árakat beállítani, elég rizikós befektetés.

5, Magyarországon ez a magántulajdon valamiért annyira bekattant dolog, sosem értettem.

Mi a különbség, egy ilyen szitunál, hogy az önkormányzat, vagy a bank veszi el a házad?

Egyébként, meg bizonyitott, hogy sokszor jobb körülmények közt élnek azok, akik nincsenek röghöz kötve. Hiába van egy saját ingatlanod, ha a környék nem tud egy normális életet biztositani számodra.

A számokat nem tudom, de a magyar állam jelen állapotában szerintem alkalmatlan értelmes módon bérlakásokat építeni. Az lenne a vége, hogy valamelyik NER-közeli cég megkapná a kizárólagos jogot 2527 évig az építésre, csillió uniós meg állami forrásból, szintén NER-közeli beszállítókkal, a piaci ár többszöröséért, ázsiai vendégmunkásokkal, sok éves csúszással, aztán mégis kétes minőségben építenének pár bérházat, amit aztán olyan feltételekkel adnának ki, hogy a kutyát se érdekelné.

A helyi önkormányzatoknak meg sokszor a fizetések kiutalása is kihívás, nemhogy ilyenekre lenne forrásuk.