Milyen élőlények vannak amik evolúciós zsákutcának tekinthetők?

Az ember az evolució szempontjából elég sikeresnek mondható:D

Szerintem a panda-túlspecializált és ezért sebezhető élőlény.

Szerintem ez az "evolúciós zsákutca" fogalom kissé sántít. Minden faj azért alakult olyanra, amilyen, mert adott körülmények között ez volt a legcélravezetőbb. Csak lehet, hogy közben megváltoztak a körülmények, alkalmazkodni kéne, de vagy nem tud olyan gyorsan, vagy ha alkalmazkodik, akkor új fajjá alakul. (Nyilván évmilliók alatt.)

Elsőre nekem is a panda jutott eszembe. Túlspecializált, érzékeny, nem "praktikus". De azt,amit tud, jól tudja. Elég nagy termetű, hogy ne kelljen a ragadozók miatt aggódnia, úgyhogy rágcsálhatja egész nap a bambuszt, amiből rengeteg van... A gond ott kezdődött, hogy egyrészt az ember a bambuszerdőket megnyirbálta, másrészt az éghajlatváltozás miatt eleve visszaszorulóban vannak. A panda pedig nem tud alkalmazkodni, nem tud más étrendre váltani, mint pl. a jegesmedve, hanem szép csöndben kihal, ha így megy tovább. De ennek a környezet gyors változása az oka, nem a faj elfuseráltsága. (Jó, a túlspecializálódás sosem életbiztosítás.)

Vagy nézd meg a koalákat. Szintén totálisan életképtelenek lennének egy európai vagy észak-amerikai erdőben, nem csak a speciális táplálékigényük miatt, hanem mert nincsenek ragadozóik. A puma vagy hiúz simán kiirtaná őket. Ausztráliában viszont tök jól hesszelgetnek már évmilliók óta, mert megtehetik.

Én úgy gondolom, hogy ha egy faj eljutott odáig, hogy fajként tekintünk rá, az már tud valamit. Lehet, hogy anélkül fog kihalni, hogy utódfajai lennének (kvázi zsákutcába torkollik az eddigi törzsfejlődése), mert túl gyorsan változott a környezet és nem tudott alkalmazkodni egy B tervhez - ilyen eset rengeteg volt a földtörténet során.

De azt nem mondanám, hogy pl. a mamut evolúciós zsákutca volt, hiába halt ki. Ha nem jön az ember pont akkor a vadászattal, amikor az éghajlat is megváltozott, a mamut szerintem még ma is vígan cammogna valahol Szibériában. Peche volt. Ha kicsit lassabb az éghajlatváltozás vagy később jön az ember, tudott volna alkalmazkodni.

Szóval nem azért hal ki egy faj, mert eleve elrontott konstrukció, hanem mert a környezete megváltozott és az eddig elégséges tulajdonságai már nem elegendőek: lassan szaporodik, specialista, kicsi az egyedszám, vagy egyszerűen egy másik faj lenyomta.

Az ember mindenképp. Nem ideológiai szempontból mondom, teljesen komolyan gondolom. Az ember az elmúlt pár tízezer évben nagyon durva evolúciós hátrányokat halmoztunk fel, és ha a minket körülvevő technika egy része kiesik, rohamos fogyatkozásnak fogunk indulni.

Az evolúciós hátrányok:

- az újszülött legalább egy évig önmagától mozgásképtelen. Legalább 2,5 éves koráig önmagát nem képes ellátni. Viszont születéskor a tömege az anya tömegének kb. 3-4%-a, ami azt jelenti, hogy az anya a világrahozásakor nagyon súlyos sérüléseket szenved.

- Az ember hallása és szaglása gyenge, egyedül a nappali körülmények közötti látása kielégítő. A teste a testtömegéhez képest satnya. Nem is csoda, mindenre van eszközünk, gyakorlatliag semmire nem kell fizikai erőt fordítanunk.

- Az ember (ruha nélküli) hőmérséklettűrése és hőszabályzása katasztrófálisan gyenge. A komfortosnak nevezhető tartomány kb. 10 fok. Tartósan 30 fokkal a testhőmérséklet alatt meg biztos a pusztulás. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az ember meleg éghajlaton alakult ki, másrészt a ruha átvette zsírrétegek és a bunda szerepét. Ezért a bunda eltűnt, a zsír még úgy-ahogy tartja magát...

Félreértés ne essék, nem vagyok egy Tajgetosz-párti ember, de az amber a civilizációnak és a technikának köszönhetően rengeteg örökletes betegséget, rendellenességet és gyengeséget hordoz, amikkel ha visszakerülnénk egy ősállapotba, rendkívül nagy hátránnyal bírnánk. Más kérdés, hogy egy színtiszta ősállapot visszatérésére minimális az esély.