Egy kutyának lehet egyszerre két otthona?
A testvérem gyerekkora óta nagy kutyás, kamaszként se barátnő, se család, csak a kutyája körül forgott az élete. Mikor elvesztette őt teljesen összezuhant, pár hónappal később örökbe fogadott egy keverék kölyökkutyát, viszont rá pár hétre a semmiből megkapta élete lehetőségét külföldön, de nem kiköltözős munka, csak havonta 10-15 napot kell kint lennie, egyelőre még lehetősége sincs nagyon teljesen letelepedni egyik vagy másik helyen, így marad az ingázás.
A menhely nagyon korrektül reagált, felajánlották, hogy keresnek másik gazdit is akár, kedves, nyugis kölyökkutya, nem teljesen esélytelen, de a pár hét alatt teljesen a testvérem szívéhez nőtt, már a gondolat is megviselte, hogy soha többé nem láthatja.
Így jött a megoldás, hogy amíg ő külföldön van, jellemzően hétköznap, addig én vigyázok rá, nálunk lakik a kiskutya. Nyilván időközben én is borzasztóan megszerettem, én tanítgattam, én neveltem. Most 10 hónapos a kutya és egyértelműen hozzám kötődik jobban, engem tekint a gazdájának.
Most nyáron a külföldi cégnél is leállás van, lényegesen kevesebb az olyan munka, ahol a testvéremnek személyesen is ott kell lennie, nagyrészt tud otthonról dolgozni, de havonta pár napot így is utazik.
Szóval a helyzet jelenleg a következő: a kutya a testvéremnél van, testvérem szerint szomorú és bánatos, magára hagyva érzi magát, ami miatt a testvérem is szomorú én meg itthon a kutya nélkül vagyok szomorú, tehát a jelenlegi helyzet senkinek sem jó és nem tudjuk, hogy hogy oldjuk meg ezt.
Utólag persze mindketten tudjuk, hogy felelőtlenség volt megtartani a kiskutyust, de a testvérem és én is borzasztóan kötődünk hozzá, nagyon szeretjük, ettől függetlenül ez nem ment fel minket, nem a kutya érdekeit néztük, mikor a megtartása mellett döntöttünk, ezt tudjuk.
De valami megoldás mindenképp kell. Én el tudnám fogadni, hogy teljesen a testvéremhez költözik, de ez nem megoldható, repülővel utazik, esélytelen, hogy magával vigye minden alkalommal. A testvéremet nem akarom teljesen kizárni a kutya életéből, félek, hogy az teljesen kikészítené, tényleg szinte semmilyen más emberi kapcsolata nincs a kutyán kívül, mi is csak a kutya miatt kerültünk közelebb egymáshoz.
Két lehetséges opciót látunk, de nem tudjuk, hogy a kutyának melyik lenne a jobb megoldás.
Az egyik, hogy én próbálom csökkenteni a jelenlétemet, megmaradok "panziósnak," havonta 5-10 napot tölt csak nálam a kutya, ezt leszámítva nem találkozom vele.
A másik, hogy továbbra is aktívan részt veszek az életében, mikor a testvéremnél van gyakran látogatom, elmegyek velük közösen sétálni, kirándulni.
Szerintetek melyik lenne a jobb? Vagy milyen lehetőségek vannak még?
válasza: válasza:Szerintem amelyikőtök többet van jelen a kutya életében, több időt tud vele tölteni az legyen a "főgazdi" és a másik csak látogassa!
Így első olvasatra téged gondolnálak jobb választásnak és az is fontos szempont, hogy a kutyus is téged tekint gazdájának.
Így 3 delikvensből 2-en boldogok lesztek (te és a kutya) a tesód meg majd amikor már stabilabb élete lesz, beszerez magának egy másik kutyát.
Addig meg ő látogassa nálad.
válasza: válasza:Biztos valamelyik kutya kepes erre, de ahogy az abra is mutatja, itt most nem igazan mukodik.
A kutya akkor erzi magat biztonsagban, ha ott a gazdaja, ezert lehet veluk peldaul sokkal rugalmasabban utazgatni, nyaralni, mint a macskakkal, mert nem csak helyhez kotodnek.
De azert a kutyaknak is kell az allandosag, ez, hogy ide-oda rangatom, raadasul az egyik helyen nincs ott a gazdaja, az nem tunik annyira jonak.
Az a baj, hogy eleve azért került hozzánk ez a kiskutyus, hogy a testvéremnek könnyebb legyen, ne forduljon teljesen magába. Az előző kutyája 16 évig élt, 14 évesen kapta, szó szerint vele, ebben nőtt fel, iskolát, egyetemet, munkát, albérletet, mindent hozzá igazított és amikor elment olyan volt, mintha nem tudná, hogy hogyan működik egy kutya nélküli világ, egyszerűen ahogy megszűnt a kutyával kapcsolatos napi rutin nem tudta mit csináljon, napokra bezárkózott, nem beszélt senkivel.
Ez a kiskutya minden túlzás nélkül az életkedvét hozta vissza. Ezért nem zárhatom ki a testvéremet, nem mondhatom ki az egyébként nyilvánvalót, hogy ennek a kutyának én vagyok a gazdája, nem ő. Ha otthon van nagyon nehezen van meg kutya nélkül az üres lakásban. Harmadik kutyáról évek múlva hallani se akar, azt mondja, hogy ha ettől a kutyától is el kell szakadnia inkább soha többé nem lesz kutyája, mert elege van abból, hogy folyamatosan csak elveszít mindent.
Egyébként ha vele van nagyon jó hozzá, rengeteget foglalkozik vele, aktívabb az élete a testvéremmel, többet sétál, többet megy vele mindenfelé, mint én tudok.
Ettől függetlenül persze nekem ilyenkor meg borzasztóan hiányzik, már a mi lakásunk is üres nélküle, számolom a napokat, hogy mikor jön hozzánk végre vissza. De nagyon önző dolognak tartanám ha emiatt nem hagynám, hogy amikor a testvéremnek van ideje rá, akkor vele éljen.
De ezek szerint, amiket mi elgondoltunk, hogy én is sok időt töltök vele vagy pont ellenkezőleg én csak megőrző leszek, azok nem működőképesek?
A másik, hogy szerintem a testvérem is kicsit túlaggódja a dolgot, múlt hétvégén kutyasuli, kirándulás után hagytam ott nála, tehát totál kimerülve és rá egy órára már azzal hívott fel, hogy csak fekszik a helyén, biztos nagyon szomorú. Én ilyenkor nem vagyok ott, nem látom, hogy valóban milyen, de azt gondolom, hogy inkább fáradt, mint depressziós. Az igaz, hogy ha elmegyek, akkor utána még néz a kerítésen át, ha a tesóm jön érte elég kelletlenül szál be a kocsiba, néha odafekszik az ajtóba, de egyébként bent alszik a tesómmal a hálószobába és pár nap alatt fel is oldódik nála.
A kutya egyébként baromi jó személyiség, stabil, magabiztos, nem fél semmitől, mindenkivel barátkozós, kis kiegyensúlyozott boldogságbonbon teljesen egyedül is tudom hagyni a lakásban, akkor sem szeparál.
válasza: válasza: válasza:Rosszul tetted fel a kérdést, mert a kutyának nem a 2 otthon, hanem a 2 gazda a gond, ha azok nem együtt laknak.
A kutya gazdát, "falkavezért" választ, mert arra tud felnézni, mellette érzi magát biztonságban, azzal van egy hullámhosszon.
A testvéred hiába szereti, a labilis személyisége miatt a kutya előtt nincs tekintélye. A kutya pontosan érzi, hogy a tesódnak nagyobb szüksége van rá, mint neki a tesódra, különösen annak tükrében, hogy vagy te, a számára áhított alternatíva, akitől rendszeresen el van szakítva.
Arról nem beszélve, hogy vannak úgynevezett "egygazdás" kutyák, akik mondjuk 10 évvel a gazdájuk halála után sem ismernek el mást gazdának, akármilyen jó hozzájuk, legfeljebb beletörnek a helyzetbe.
Lehet, hogy a ti kutyátok is ilyen.
Én nem tartom jó dolognak (gyereknél sem!) az ide-oda rángatását, mert nem tud kialakulni nála egy stabilitás, rendszer az életében.
A tesódnak nem ártana pszichológus, hogy ne egy szerencsétlen kutyában lássa a megváltást, hanem nyisson az emberek felé, mert az életét nem építheti egy 10-15 évig élő állatra. Amikor majd ez a kutya elpusztul, akkor öngyilkos lesz?
válasza:Jól tettétek, hogy nem adtátok vissza a menhelyre, mert ahogy leírtad, bőven átlagon felüli élete van nálatok a kutyusnak.
Talán az lenne a legjobb, ha a kutyus a tesódnál lenne, te pedig panzióztatnád, ha kell és, ha megvan a megfelelő anyagi háttered, magadhoz vennél egy másik kutyát és akkor a te "kutyázási szükségleted" is teljesülhetne. Plusz így ugyanúgy tudnátok közös progikat szervezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!