Ha mindennap visszük sétálni egy idő múlva megnyugszik?

Nyolc éves múlt a kutyus. A séta vele horror, össze vissza rángat, ha inger éri nyűszítve ugat. Próbálok nem türelmetlen lenni, mert már azt is sikerként élem meg, h itthon sikerül vele elindulni (jó, nem egyből, kb egy 5-10perces művelet mire lehiggad és eltudunk indulni) kapuba leültetem. Megyünk egy utcát és kész mintha bekattanna, és séta végére mintha mégrosszabb lenne, bár lehet addigra én fáradok el és azért tűnik rosszabbnak. Tudom nyolcéves rossz szokást nehéz lesz leszoktatni, de hihetetlen energiaszintje van, plussz szerintem elég okos, de mellé hihetetlenül makacs.

Tegnap egész szépen ment vele a séta, több mint egy órát kint tudtunk lenni vele, de ma jó ha 30percet kint voltunk, nem volt értelme annak, hogy a karomat kirángatja a helyéről.

Próbálom agyilag fárasztani, parancsokat adok neki, meg most próbálok neki új trükköket tanítani. Szimatszőnyeget is szoktam neki adni, bár ezt elég hamar lezavarja, ha marad is benne kaja nem érdekli. Ezért is mondom, hogy elég makacs. Csak olyan jó lenne egykét siker sztorit olvasni.