Kutyáknál létezik autizmus?
Tehát az a helyzet hogy nem rég költöztem el otthonról ráadásul rögtön külföldi egyetemre, anyu meg magányában felcsapott kutyamentőnek (én vagyok a családban a nagy állatvédő, én intéztem ezeket amíg otthon voltam és anyu is rákapott, szeretné egyedül is folytatni, fel is vette a kapcsolatot azzal a szervezettel akinél dolgoztam). De ő még elég kezdő kutyás (legalább is ami a problémás sérült mentvényeket illeti). És balszerencséjére az első ideiglenese egy ilyen nagyon problémás kutya lett, én meg nem vagyok otthon hogy segítsem. A kutya elvileg fajtatiszta, de gyakorlatilag mindenre hasonlít csak a fajtájára nem, szegényke olyan csúnya és szánalmas hogy aki csak ránéz rosszul van. Tele van sebbel, a teste torz, szőre foltokban, váladékozik mindenhonnan. Ez a fizikai állapota, kezelhető. A gond hogy nem lehet vele kommunikálni. Áll a szoba közepén, rezgőre állítódva, és nem lehet megközelíteni. Már mindent tanácsoltam anyunak, százféle jutifali, órákra oda ült mellé, kedves beszélt hozzá hívogatta, molyolt mellette, foglalkozott a többi kutyával, de semmi nem működik nála. Mondtam neki egyszerűen fogja meg határozottan, és kezdje el simogatni. A fej vakargatás tetszett neki, de miután elengedte, újra menekülni kezdett. Hétvégén hazamegyek pár napra hogy megnézzem mit lehetne tenni, de nincs nagyon más ötletem nekem se. Nem tudni sokat a múltjáról, nem tudni hogy így született vagy ember tette így tönkre. Az biztos hogy gyenge idegrendszerű, de ilyen esettel még én sem találkoztam. Anyunál jól el van, nem zavar sok vizet, de azért jó lenne valamit fejlődni, mert így esélytelen az örökbeadás. Sétálni is ölbe kell kivinni, és azonnal menekülni próbál, kész öngyilkos jelölt, mindennek megy neki csak meneküljön, pórázt nem ismeri, nem mozdul, pánikol.
Tudna valaki tanácsot adni?
válasza:Én igazából nem vagyok valami nagy kutyaszakértő, de már láttam egy-két problémás idegrendszerű kutyust.
Az, hogy tulajdonképpen mindenhol menekül, súlyos gyenge idegrendszernek következtethető be. Valami nagyon nincs rendben a kutyussal. Én állat pszichiológia-szakorvossal megnézetném.
De addig is etessétek, sokat biztassátok, soha ne próbáljatok meg neki semmit erőszakkal erőltetni, sok figyelem és türelem kell neki. A sétáláshoz pedig nem tudom, hogy szoktasd hozzá.. Először az élethez kéne.
Sajnálom szegény kutyust, mielőbbi gyógyulást kívánok neki, nektek pedig kitartást!
válasza: válasza:Ne foglalkozzon vele anyukád. Ne simogassa, ne becézgesse, várjátok meg, hogy a kutya nyisson.
A sétálással, sztem még ráértek, ha kertes házban laktok.
Először csak szokja a nyakörvet, pórázt, de mindezt csak akkor ha már valamennyi bizalmat fektetett anyudba.
Ehhez pedig meg kellene várni, hogy a kutya nyisson felé.
Lehet ez nagyon hosszú folyamat lesz, de szerintem érdemes kivárni.
válasza: válasza:Ahogy már előttem is leírták, valószínűleg ez nem autizmus, hanem valami trauma érte, ami miatt ennyire nem bízik az emberekben és így fél. Csak adjatok neki időt, időt, és talán majd rájön, hogy bennetek bízhat és nem fog így viselkedni. Viszont ehhez sok türelemre lesz szükség, úgyhogy lehet, hogy végleg veletek kell maradjon, mert ha sikerül elnyernetek a bizalmát, biztos, hogy egy életre a társatok lesz.
Kitartás!
válasza: válasza:Ha idegrendszeri probléma van, azt orvos diagnosztizálja.
Orvos mit mond erre?
A doki semmi használhatót nem mondott erre. A sok ellés miatt el van torzulva a teste, az emlői gyulladtak voltak több műtétje is volt (beleértve az ivartalanítást)
Azért gondolom hogy nem egyszerű trauma mert több társával együtt lett mentve és ők nem sérültek ennyire. Persze azok is félénkek és ijedősek voltak de testileg teljesen épek és kedves szóra jöttek, bújtak, kommunikáltak. Őket már örökbe is fogadták. De ez a kis szerencsétlen elég reménytelen, négykézláb mászva udvarolunk, finomabbnál finomabb falatokkal próbálkozunk de meg sem moccan. Anyut már elfogadja, követi őt és óvatosan de határozottan jelzi hogy jöhet a simi, szeret a lábán üldögélni. Néha már egészen lendületesen mozog a házban és keresi a gazdit. De csak akkor amikor ő akarja. Néha amikor anyu kezdeményez akkor remeg a sarokban és úgy csinál mintha nem is ismerné. Az egész kutya összetett jelenség, engem tegnap ismert meg, és ha éppen olyan kedve van akkor odajön és megszagol, érdeklődve figyel, máskor viszont kergethettem őt a kertben hogy behozzam.
Nem eszik, nem iszik mindenből csak a minimálisat...
Pisilni sem pisil, tartogatja szerencsétlen, aztán mikor már nem bírja jön az árvíz.
csinalj neki egy dobozd a lakasban, az legyen annyira szenten csak az ö helye hogy oda nem megy utana senki, a tuti 100% nyugi mindentöl es mindenkitöl. ha meg van egy fix hely, ahova vissza huzodhat annak absz tudataban hogy ott soha senki nem er hozza, se joval, se rosszal, biztosabban fog mozogni kint, mert ö dönti el, mikor kommunikal, mikor megsem. amig mindenen el kell filoznia hogy az most jo kenyszer vagy rossz kenyzer, megmerevedik, balvany hogy ne tünjön fel, gondolom valamikor jo strategia lehetett, mas kutyak közt.
de a dobozt tenyleg ha bent van, nyugiban hagyni, se gyogyszert nem ot adni, se semmi simi, ne is szoljatok hozza, legyen az a dilidoboz, hatha valamikor abban is marad es el lehet tavolitani...
üdv!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!