Mit tennétek ezzel az idegrendszeri rendellenességekkel élő kutyussal?

5 kutyánk van, 4 makkegészséges, és egy igen problémás, valószínűleg beltenyésztett kis jószág. Ő 5 éves, másfél kiló. (elméletileg törpe pincser, gyakorlatilag valami olyasmi, de nem ez a lényeg)

Nincs benőve a kutacsa, ami miatt fokozottan sérülékeny az agya. Egyszer volt is egy fejsérülése, akkor megdagadt a feje, és napokig nem tudott rendesen járni, felborult, kóválygott. Aztán persze rendbejött. Pár éve produkált eppilepszia szerű rohamokat, pár másodpercre feldőlt, bepisilt, de aztán evett tovább vidáman. Akkor javasolta a doki, hogy nem adjunk neki epilepszia elleni gyógyszert, mert ha elkezdjük, élete végéig kell szednie. Figyelgessük, és ha sűrűsödnek a rohamok, majd akkor.

Ez úgy 2 éve lehetett, eddig rendben volt. Aztán egyszer csak arra értünk haza, hogy az oldalán fekve vonaglik, és tök hideg. Nyomás a dokihoz, ügyeletre, tanács: melegítsük fel és adjunk neki cukros vizet. Másnap a saját dokink adott gyógyszert, ami egy általános idegnyugtató, ezt kell neki adnunk 21 napig. Ettől helyre kell jönnie nagyjából, és ez még nem okoz függőséget.

Ma 3. napja kapja ezt a gyógyszert, és láthatóan nem érzi magát rosszul, csak éppen minden második lépésénél feldől... :( Annyira rossz így látni, és nem tudom, hogy ez normális-e ebben a helyzetben, majd megkérdezem hétfőn a dokit.

Annyira félek, mert nem hiszem, hogy tudnánk vállalni az epilepszia gyógyszerrel való együttélést, mármint mindig hozzá alakítani a napokat, hogy mindig megkapja a gyógyszert... A többi kutyunkkal szoktunk járni kirándulni, 2-3 napra, de így nem lehetne, mert őt a széltől is óvni kell, egyedül hagyni meg nem lehet...

Most nem tud semmit csinálni, mert a felborulásai miatt veszélyes önmagára, folyton a kezünkben van, még az udvarra sem mehet ki.

Amikor a rohama volt, amikor az ügyeletre mentünk vele, mi azt hittük, hogy.. hogy haldolkik, és teljesen ezt hittük, hogy elaltatja a doki. Nagyon örültünk, hogy reggelre úgy- ahogy helyrejött, és mondtam is, ez az igazi karácsonyi ajándék, hogy nem halt meg. De azóta is kattog bennünk, hogy hogy tudnánk ezzel együtt élni?

A párom imádja őt, és én is nagyon szeretem, de inkább az ő kutyája, tudjátok. És ennek ellenére az előbb azt mondta, inkább el kéne altatni, mert így nem tud teljes életet élni, pedig korábban imádott az udvaron garázdálkodni, de már nem lehet neki. És a többi kutyánkkal szemben meg kiszúrás, ha miatta nem mehetünk sehová...

Nem akarok szemét, rossz gazdi lenni, és még az is lehet, hogy megnyugtat a doki, hogy pár napig még belefér az egyensúlyzavar, de ha nem, akkor... Nem tudom! Szerintetek?