Kutyát, hogy lehetne leszoktatni az étel féltésről? Állandóan feszült és morog.

Ez nem pszichológia probléma, sajnos ez egy komoly rangsorprobléma, ő a dominánsabb, és nem ti vagytok az ő vezérei, hanem fordítva. Félti az ételét előletek, és ez ebben az esetben egy természetes folyamat, hisz addig ti nem nyúlhattok hozzá, ameddig ő nem végzett a dologgal. Ő képzeli magát falkavezérnek, és ezen sürgősen változtatni kell.

Először is ezeket a szabályokat KÖTELEZŐ betartani: [link]

Ebben benne van az etetés szabálya is, azt kell alkalmazni, és szép lassan átveszitek a vezér szerepet, és megoldódnak a kaja gondok is. Viszont szakember segítségét én is kérném, látogassatok el kutyaiskolába.

Szerintem úgy kezd el leszoktatni erről, hogy nem a fő etetésnél, raksz a tányérjába valami kaját.

Mielött odaadod neki, a kutyára tegyél bőr kosrat, megfelelően rögzítve. Tegyél rá pórázt is, mert az fontos.

Elé rakod a tányért, a kutya neki esik, de nem tud enni belőle mert a kosár rajta van.

Ekkor nyúlkálhatsz a tányérja felé vagy éppen bele a tányérjába, esetleg még tehetsz hozzá kis kaját. Abban a pillanatban ha morogni kezd, azonnal megrántod a pórázt, és leülteted a tányér elé. Amikor leült megdicséred!

Majd mondod neki : Tessék tiéd!

Ezt gyakorold vele, de ne fő etetésnél.

Később gyakorlat közben ha már nem morog amikor a tányérját piszkálod, akkor lehet azt gyakorolni, hogy a kutyához érsz, majd meg is simogatod, de nem csak a fejét.

Érj a lábához véletlenszerüen, a farka végéhez, a hátához stb.

De fontos, hogy ezeket csak gyakorold vele mielött etetés van, és kizárólag kosárban.

A gyakorlat végén, vedd el a tányérját, vedd le a kosarat róla, és add neki oda jutifalaként. Vagy dobálod neki vagy a kezedből.

Ez attól függ mennyire ugrálós a kutyi?

Amúgy mekkora, milyen súlyban van?

14:27 vagyok.

Van póráz meg nyakörv meg szájkosár ami rá való?

Ha nincsen kérd meg a szüleid hogy vegyenek, mert szeretnél foglalkozni vele.

Nem drágák ezek a felszerelések.

Azt amit írtam, nap közben simán tudod gyakorolni vele, és később se lesz vele gond.

Szerintem te is elbírsz vele, mert nem kell akkora súlyt nevelni.

Nekem is ezt csinálta a havanese-m, ő egy nagy haspók, félti a kaját. Hogy mit csináltam? Amikor a kezemhez kapott, a seggére csaptam kettőt, de jó csattanósat. Ezután úgy csináltam mintha én enném a kajáját, miután úgy gondoltam kész vagyok, mondtam hogy "tied" és elmentem. Azóta csak akkor kezdi el enni a kajáját ha azt mondom hogy tied, és felállok! Lehet hogy szigorú és "kegyetlen" vagyok, de a kutyának tudnia kell a határt. És nálam a nevelésnél nem az édibédi "jaj baba nemszabad" duma válik be, hanem a határozott szavak, ha nem hajlandó együttműködni ordtanom kell, nem azért mert nem vagyok türelmes, hanem azért mert ha a szépszó nemjó akkor legyen csúnya szó:) Amúgy nagyon makacs kutya, ha kíméletesebben, kedvesebben tudnám nevelni, nem kéne kiabálnom. Amúgy szó sincs arról hogy verem a kutyámat, meg minden. Imádom, ő a szemem fénye, de attól hogy havanese, meg édes meg kicsi, attól még kutya, és ugyanolyan nevelést igényel mint egy pit.

Bocsi, hosszú lett :D

Az eddigi válaszok egy rész nem szakértői, más része meg féleredmény.

A megoldás, hogy kézből eteted, falatonként. Ha felugrál, el akarja venni, akkor elmész onnan. Csak akkor szabad neki falatot adni, ha leül, viselkedik.

Váltogatni kell azzal, hogy az üres tányérjába tenni egy falatot, elvenni a tányért, odaadni falattal, megint elvenni, sokszor napközben is odamenni a tányérhoz, megzörgetni, majd elvenni, hogy lássa.

Így két dolgot szokik meg: hogy TE adod a kaját és hogy mindig hozzányúlhatsz a tányérhoz. Kialakul benne a tisztelet irántad, és az az érzés, hogy mindig kap eleget és sose veszed el, amije van.

,,Az eddigi válaszok egy rész nem szakértői, más része meg féleredmény."

Nem kéne másokat kritizálni csak azért, mert neked másképp mutatták, vagy mert másik módszert tudsz!!!! Ez nem szép dolog.

Mindenki másmilyen módszerrel dolgozik, és működik az is, akár hiszed akár nem.....

Végülis igazad van, bocsánat!

Másrészt 16 évesen találtam egy 6 hónapos kutyát és később mindenféle vizsgára elvittem önerőből, úgy, hogy még etetni is alig volt pénzünk.

Végül "sajnos" nem tudtunk továbbhaladni, mert a kutya képtelen volt megharapni egy embert!

Mindenféle játékban, kiképzési feladatban, harapásban, birkózásban benne volt, de pontosan tudta, mi az az erő, ami már fáj egy embernek. És képtelen volt hangosan acsarogva nézni, ahogy a védőkarral futkorásztak előtte.

Biztos alaptalanul irkálok.