Káj mi a vélemény tapasztalat? Egy pár kérdés.

8. Átlagosan felnőtt korában mennyit eszik?

Volt már Kaukázusim. Ahoz viszonyítva mennyit?

A válasz köszönöm!

Én ezt olvastam róla:

Személyisége, viselkedése

A KÁJ nagy erővel bíró munkakutya, mely ennek ellenére kiegyensúlyozott, és rendkívül nyugodt természetű. Bizalmatlan, tartózkodó, nem ismeri a félelmet, gazdájához nagyon ragaszkodik. Kiváló őrző-védő fajta. 8-10 éves kort él meg. Az közép-ázsiai viselkedése független, magabiztos, jól őrzi saját magát és területét. A saját területén lévő KÁJ erős örző-védő készségű és bizalmatlan. Az állandó küzdelem a vadállatokkal és az ellenfelekkel tökéletesítette harci készségét.

Az éberség és bátorság próbája hamar megkezdődik, hiszen az őrző, területvédő szolgálatban hagyományosan bizonyos munkamegosztás van a kutyacsalád tagjai között. Ha például farkas közeledik először a szállás körül játszadozó kölykök jeleznek, aztán az anyaszuka próbálja meg elijeszteni a betolakodót, végül jön a kan és ha kell megküzd a vadállattal.

Úgy tartják, hogy a Közép-Ázsiai nem csak úgy megáll - hanem az ellenség útjába áll, nem fut - hanem száguld, ő nem harap - hanem széttép.

Napjainkra sem vesztette el kiemelkedő tulajdonságait, ezért egyike az olyan elismert testőr kutyáknak, akikre azt szokás mondani, hogy tekintélyt parancsoló, hogy kemény, és következetes határozott kezű gazdának való.

A közép-ázsiai juhászkutyák kitartóak, fáradhatatlanul cirkálnak a rájuk bízott területen, a megjelenő idegennek először hangtalanul, majd tekintélyt parancsoló ugatással "mennek elébe". A nyájat, vagy a portát őrző kutyák ugyancsak a túl közel merészkedő látogatót támadják meg, de a falvak között az elhagyatott vidékeken kóborlók kiszámíthatatlanul támadhatnak, és a „küzdelem” kimenetele egyértelmű, ilyenkor az ember semmi jóra nem számíthat. Ezeket a kutyákat a helybéliek is nagy ívben elkerülik, bár nem mindig sikerrel, hiszen így is hétről-hétre sok kutyaharapásos eset történik. Fotózásuk sem egyszerű emiatt.

A fajtához és személyiségéhez illeszkedő tartással megbízható társ lesz.

Igénytelen, az éghajlati viszonyokhoz remekül alkalmazkodott, ami azt jelenti, hogy a zordabb időjárás sem jelent számára problémát, a szubtrópusi környezetben a mocsaras területeken, a hegyvidéki, vagy a sztyeppéken, a sivatagos tájakon egyaránt otthonosan érzi magát, a nagy hőingadozások sem viselik meg.

Mint minden juhászkutya, a KÁJ is a tőle elvárt feladatokra is alkalmas. Ezért helyigénye nagy, szabadban tartandó, a nyáj terelése és védelme épp oly ösztönössé vált számára, mint a gazda és javainak tisztelete és védelme. Néha ezer vagy még több állathoz 3-4 kutyát használtak. Sokan elpusztultak a vadállatokkal vívott harcban. Csak a legerősebb, legteherbíróbb példányok maradtak meg.

Épp ezen oknál fogva, önálló döntéseket képes hozni, és hoz is, ha a gazda ezt elmulasztja, vagy távol van. Kevés olyan fajta akad, a kutyák között, mely valóban rászolgált a farkas ölő jelzőre - de a Közép-Ázsiai ilyen.

A közép ázsiai juhászkutya ősi fajtának számít, de ezen a néven csak alig 70 éve ismerjük.

Eredeti élőhelyein, a helyi viszonyoknak illetve a kutyák feladatainak megfelelően különböző típusai alakultak ki a fajtának. A mai követelmények szerinti közép-ázsiai juhászkutya szempontjából a türkmén kutyákat tekintik a legjobbaknak, mivel itt található a legtisztább és legegységesebb állomány. Türkmenisztánban „alabaj”-nak nevezik a fajtát.

Ez mennyire igaz?