Hogyan lehet fegyelmezni/büntetni a kutyát?

Én egyetlen szabályt tartok be: úgy büntetek, ahogy a kutya igényli. Ha neki nem elég a finomkodás, mert nem ért belőle, akkor megyek egy lépéssel tovább. Ha akkor is megéri még neki, még eggyel. Gyakorlatilag ő dönti el, hogy elég-e a rondán nézés, vagy mindenképpen szeretné, hogy földhöz vágjam és ne szóljak hozzá aznap. Választhat.

Nyilván az is benne van, hogy helyzettől meg kutyától függően több irányba indulhat el az a büntetés, lehet a rászólás-kispofon-nagypofon-elzavarás-k*rváraelverlekhamégegyszermegcsinálod körbe belemenni, vagy a rondán nézés-rámorranás-horpaszbacsípés-arcbaemelés-földhözvágásba, vagy ha nagyon nem oké, akkor jöhet a kizárás, vagy hogy elzavarom, mintha kóbor kutya lenne, de ezeket már tényleg csak akkor használom, ha a kutyának teljesen elmentek otthonról, vagy ha valami olyat csinál, amitől egy életre el akarom tiltani.

A jó büntetés egyébként olyan, hogy nem kell sokszor alkalmazni. Elég egyszer, vagy maximum néhányszor, de akkor legyen egyértelmű, és legyen maradandó élmény a kutyának, jusson eszébe legközelebb is, hogy ez múltkor mennyire nem volt jó buli. És azért kell bele a fokozatosság, hogy a kutya komolyan tudja venni a legkisebb fokozatot is. A pitemen gyönyörűen látszik, néha csak rám néz, és látja, hogy rosszallom, amit tervez, és rögtön abbahagyja - azért, mert tudja, hogy nem hagyom rá, és ha mégis megcsinálja, akkor jön a következő fokozat, meg az az utáni, satöbbi, neki meg az nem kell. Így lehet szépen finom jelzésekre beállítani a kutyát, hogy aztán később lehetőleg ne nagyon legyen szükség másra, csak rászólásra.

Múltkor halálra röhögtem magam, macskás környéken sétáltunk, és amikor elfordultam, a pit eszegette fel a macskaszarokat a földről, de nem tudtam rendesen rajtakapni. Aztán egyszer elbambult, odasétáltam mellé, amikor éppen talált egy adagot, és nem viccelek, három centire a szartól megállította az orrát, felsandított rám, és úgy maradt. Egy kicsit vártam, hogy vajon mit csinál, aztán továbbmentem, ő meg csóválva ott hagyta a cuccot, és nagyon boldog volt, hogy ilyen békésen közös nevezőre jutottunk a kérdésben :D De ehhez az kellett, hogy egy párszor kapjon érte olyat, hogy egyáltalán eszébe jusson, hogy ez nem biztos, hogy jó dolog.

Szóval néhány kutyára persze elég ráejnyebejnyézni, és máris jön és csóvál és akarja tudni, hogy mit tehet meg érted, és neki esze ágában sem volt rosszalkodni, és legközelebb tényleg nem csinálja meg. Ott nem kell durvulni, tök felesleges. De basszus, ha egyszer nem ért a szép szóból, és mégis el kell neki magyarázni, hogy nem játszunk durván, meg nem rohanunk el a macska után, meg egyáltalán, hallgasson ránk, mert az a biztonságos, akkor azt kell használni, ami működik, mindenki érdekében. A kutyáknak is ez a természetes egyébként, egymást is úgy nevelik, hogy odaszólnak, odakapnak, esetleg harapnak is, vagy elverik egymást, esetleg kiközötítik a rendbontót. Nagyon jó, ha megy ezek nélkül, de ha nem, akkor fel kell ismerni, hogy nem, és tovább menni.