A kutyasétáltatókat tényleg zavarja ha kérés nélkül megsimogatják a kutyáját?

Zavar hát. Én se megyek oda senki gyerekének a hajába túrni, hogy de szép kislány, mert anyukája arcbaver, tök jogosan. Sőt, egymás motorját meg autóját se tapogatjuk csak azért, mert tetszik. Nem hozzám tartozik, meg nem köztulajdon, akkor nem piszkálom kérdés nélkül, pont.

Nekem ráadásul az egyik kutyám rettegett az emberektől, a másik meg felugrált rájuk, ha elkezdték abajgatni, egyik sem örvendetes dolog, viszont mindkettő megelőzhető két mondatnyi kommunikációval.

Ez a kutyától is függ (ha tartózkodóbb, akkor hiába szeretné a gazdi simiztetni, ha a kutyának egyszerűen nem jó), meg a gazdától is, van aki egyszerűen nem szereti és kész, vagy van, aki siet, és épp csak leugrott a kutyával egy eü sétára, és akkor feltartják.

Nekem személy szerint semmi bajom a simogatókkal:) De ehhez kell egy olyan jellemű kutya, mint az enyém, szereti ha foglalkoznak vele, mindig jó néven veszi a simogatást:) Nekem meg mindig mosolygós az a nap, amikor valakit felvidítunk a kutyámmal:) Mert hát többnyire kedvesek azok az emberek, gyerekek, akik simogatni jönnek, a kutyim meg mint a légypapír, vonzza a gyerekeket, mivel fehér szöszös kis kutya, azt mindenkinek meg kell bügyörgetni:D Ha már sok neki, vagy durvábban nyúzzák, egyszerűen kihátrál és hátat fordít nekik, olyankor a simogató is észreveszi magát:)

engem nagyon zavart mindig, hiába két kedves, barátságos, simiszerető kutyám volt. egyszerűen illetlenség, meg ha nem kedves a kutyám, és odakap félelemből, én leszek a hibás. szerintem alap dolog, hogy megkérdezzük az embert, és idegen kutyához kérdés nélkül nem nyúlunk.

hasonlóan vagyok azzal is, mikor megkérdezés nélkül odaengedi más a kutyáját az enyémhez. akkor is ha az enyém nem kutyabarát, és bántja a másik kutyáját, megint én leszek okolva.. azt imádtam különösen, amikor látták, hogy fogom a két kutya nyakörvét, vagy direkt rájuk teszem a pórázt (az egyik idegen kutyákkal nem jött ki jól) és csak azért is odaengedik, hiába kiabáltam messziről, hogy nem kéne, ne engedjék oda...

szerintem ez alap illedelem, és tényleg minden gyereknek, felnőttnek tudnia kéne.

de szerencsére voltak jó tapasztalataim is, és ha megkérdezték, mindenkinek megengedtem, hogy megsimogassák őket.

amúgy is, én vagyok a falkavezér, én döntöm el, hogy ki közeledhez a falkámhoz, és kihez mehet oda a kutyám, nem? :)

Azt hiszem az én helyzetem ebből a szempontból kicsit "speciális"... egy német juhászom és egy csivavám van. Alap esetben nem zavarna nagyon de...

...akik nem ismernek és meglátnak így minket az utcán rögtön jönnek elájulva, a csivitől és rögtön lerohannák, simogatnák mindenféle engedély kérése nélkül. Viszont a csivim kissé bizalmatlan az idegenekkel szemben, ráadásul a saját ritmusában szeret ismerkedni. Azt szereti ha nem szentelnek neki hirtelen ilyen nagy figyelmet, hanem előbb ő szagolhassa meg nyugodtan az új jövevény nadrágszárát, lábát, bokáját. Ha ez megadatik neki semmi gond nincs, meg lehet simogatni. Viszont a hirtelen bizalmaskodást ismeretlenek részéről morgással és erőteljes farolással, lábam mögé bújással reagálja le, s ha még mindig közeledik az egyén akkor meg oda is kapna ha addig nem sikerülne leállítanom. Hozzáteszem, felnőtt korában került hozzám és ahhoz képest ahonnan indultunk, nagyon sokat javult a társas viselkedése.

A német juhászt kölyök kora óta nevelem, számára mindenki haver, nyugodtan megsimogathatja bárki, szeret ismerkedni, új emberekkel és kutyákkal találkozni.

De ugye az emberek sokkal inkább tartanak egy német juhásztól (még ha ok nélkül is), mint egy csivavától, sőt meg sem fordul a fejükben, hogy ez a pici kutya lehet hamarabb harap, mint a társa.

Így aztán ha már a (rosszul) leplezett szándékot is látom, hogy valaki megakarná simogatni valamelyiket, akkor rögtön szólok és elmondom, hogy mi a helyzet.