Jan Fennel módszerének lényege pár mondatban? Amire épül, leírná vki röviden, meg hogy milyen módszereket alkalmaz? Vélemények róla? Pozitív, nagtív is érdekel, csak normális.

Megmondom őszintén, nekem is furcsa ez a hozzáállás. Én sem tudom elképzelni, hogy úgy éljem le a közös életünket a kutyával, mint 1 karót nyelt sznob páros. :( Van benne igazság és jó 5tletek is, de nekem is ridegnek tűnik helyenként. Bár Ő azt írja, hogy nem lesz más a kapcsolat minősége. Illetve rosszabb nem lesz.

A napokban megnéztem a Farkaslesen c. dokumentum filmet, ahol is az akadémikus azt mondja, hogy ez a falkaszellem más, mint az igazi farkasok között. Szóval...egy kicsit összezavarodtam. Mert falka, de mégse...

Szerintem ötleteket ki lehet emelni és lehet alkalmazni, de nem kell szóról szóra követni.

Bocsi, ha zavaros és hosszú lett(em).

Kíváncsian várom én is a hozzászólásokat!

Szép napot!

(9 éves mopsz gazdája :) )

Szerintem kituno konyv es aki nem ert vele egyet, az inkabb nem erti, hogy mi a lenyege az egesznek.

Egyetertek azzal, aki azt irta, hogy nem a kutya jatekossaga fog megvaltozni, hanem csak az fog megvaltozni, hogy en magam donthetem el, mikor jatsszunk a kutyammal.

Szerintem ez tokeletes, igy mindenkinek jo: annak is, aki egesz nap jatszana a kutyajaval es annak is, aki kevesebbet.

Az a kutya, akit kiragadtál a példában, nagyon érdekes eset. Saját tapasztalatomból mondom, hogy igaza van Jan-nak. Az én kutyám nagyon domináns és igazi alfa, ennek szinte minden negatív velejárójával. Iszonyú ugatós, betegesen védi a területét, s bár nem harapós, de elég "rossz", most ezt nem is sorolnám, mert szinte végtelen lenne a lista. De ő egy tacskó. A példában szereplő kutya pedig egy igen nagytestű állat, aki veszélyessé is válhat, ha ne adj Isten harap. A példa arról szól, hogy néha el kell fogadni a saját korlátainkat a cél érdekében. Ha ez az egyetlen módja, hogy a kutya "normális" legyen és ne váljon veszélyessé a vezérség képzetéből fakadóan, akkor a jó gazda képes elfogadni a kutyája érdekében azt, hogy bizony érzelmileg távolságot kell tartania a kutyától, ha ez kell ahhoz, hogy a kutya tudja, hol a helye a rangsorban. Az én tacskóm is ilyen, alkalmazok a módszerből rengeteg dolgot és sajnos az én kutyámtól is csak úgy sikerült a vezérséget átvennem, ha hűvös voltam vele. Amint kimutattam felé, mit érzek, azonnal átvette az irányítást. :( De én nem fogom őt elkalapálni, mert egy mentett kutya, akit régen bántottak. Ezért fogtam bele Jan módszerébe, mert ez erőszakmentes. És nagyon sokat segített. De bevallom, én gyenge voltam ahhoz, hogy a kutyámmal ilyen hűvös legyek, így ő maradt a vezér. :) Szerencsére, mivel kicsi, ő nem jelent komoly veszélyt senkire. De ha nagytestű lenne, akkor ezt nem engedhetném meg semmiképp.

Van egy másik kutyám is, ő közepes testű, vele is kölyök kora óta csinálom a Jan Fennell módszert, de vele sosem kellett távolságot tartanom, ő nagyon jól reagál a könyveb írt dolgokra és könnyűszerrel elfogadott fölötte állónak.

Szóval ez kutya függő. Vannak annyira domináns kutyák, akikkel szemben ha kicsit is közvetlenséget mutatsz, azonnal kihasználják. A példában is egy ilyen kutya van, s mivel az a kutya nagy és vehemens is, könnyen veszélyessé válik. Egyébként a módszer teljesen szelíd, szeretetteljes és közvetlen, én nem látom merevnek. Még a fentiek ellenére sem. Mások a pofonokra esküsznek, az mivel jobb? Ismerek olyan kutya-gazdi párost, ahol a pofonok osztogatása a nevelés alapköve (sajnos) és a kutya már úgy hozzászokott ehhez a bánásmódhoz, ha nem ütik-verik és nem ordibálnak vele, akkor tojik mindenre. De a legtöbb kutya jól reagál Jan módszerére, kivételesen domináns kutyákkal esik meg az, hogy egy életen át hűvösnek kell velük lenni.

Én ajánlom szívből a könyvet, szerintem nagyon jó. Olvasd el, meglátod, egyáltalán nem rideg vagy merev. Akkor rájössz arra is, hogy a példában szereplő kutyával vagy az én tacsimmal is mi a helyzet és arra is rájössz, hogy valójában ez egy szeretetteljes nevelési módszer. A többiek jól leírták, most már arról van szó, hogy nem akkor kényezteted a kutyád, mikor ő kiköveteli, hanem akkor, mikor Te akarod. Ennyi a lényege.

Ki mondta, hogy rólad beszélek? Nem is ismerlek személyesen, akit említettem, mint írtam is, ISMEREM. Nem vagy kicsit túlérzékeny? Nem kell mindent magadra venned, kiváltképp, ha rád nem igaz. Amúgy én is lekeverek néha a kutyáimnak, ha nagyon muszáj, de nem verem meg őket. De néha egy jó pillanatban adott pofon vagy fenekes nem árt, sőt szükségszerű, ha a szép szó nem használ. Nyugi.

(Amúgy ismerjük egymást, de csak innen - Te vagy a mudis, én meg a borderes. :D )