Mesélsz nekem olyan incidenseket, negativ tapasztalatokat amik veled történtek kutya sétáltatás közben?

Húúú, rengeteg van. Sokan utálják a kutyákat.

Egyszer pl az volt, amikor a szokásos kutyasétáltatási helyünkre vittem a 2 kutyámat. Kb 90%-ban oda szoktunk menni, mert egy több hektár nagyságú reptér, körülötte hatalmas erdővel és szinte csak és kizárólag kutyások járnak arra, így nem igazán érnek atrocitások a kutyák miatt, hisz mindenki kutyás és megérti ha a kutyád ép hülyén viselkedik. Konkrétan olyan a hely, mintha nem is Magyarországon lennék.

Egyszer egy szép őszi napon is kimentünk és meglepően sok kutya volt (értsd: kb 200 fölötti szám), természetesen mind elengedve póráz nélkül. Kb fél órája kint voltunk már, mikor kb 40 méterre tőlünk jött egy apuka egy kb 5 éves forma kissráccal. A kissrác odakiabált nekem, hogy azonnal fogjam meg a kutyáim. Meg is tettem, hisz egyébként sem szoktam odaengedni a kutyáimat a gyerekekhez (meg bicikliseket, futókat stb is kímélem), majd mikor továbbsétáltak és mellémértek hallom, hogy megjegyzéseket tesz, hogy "milyen felháborító, micsoda emberek vannak, így elengedni a kutyákat, egyébként is mit képzelek".

Tudom, hogy nem durva sztori, de még soha senki nem szólt be a kutyáim miatt és nagyon meglepett, hogy egy nyíltan kutyás helyen, ahol minden kutya szabadon rohangál évek óta, ott fog egy 5 éves gyerek beszólni olyan stílusban, mint egy 80 éves öregasszony. Az már nem derült ki számomra, hogy utánam vajon az összes kutyáson is végigment, hogy jól leteremtse őket, de abban szinte biztos vagyok, hogy szegény gyerek nem volt százas, mert így egy 5 éves nem beszél.

Tyhűűű, hát van egy pár.

Általánosságban:

1. Bunkó emberek kérdezés nélkül letámadják és tapicskolják a kutyámat, aztán ha rájuk szólok, kikerülöm őket, vagy a kutya esetleg rájuk ugat, még nekik áll feljebb. Aki megjegyzést tesz, azt én is elküldöm melegebb éghajlatra, volt, aki után kiabáltam, ugyanolyan stílusban, ahogyan ő beszólt, erre általában elkussolnak. Én elég konfliktuskerülő ember vagyok, de már annyi ilyen vadbarommal találkoztam, hogy totálisan elegem van, elvégre miért tűrjem el, hogy lek***ázzanak, csak mert kikerülöm őket?!

2. Belvárosban póráz nélkül sétáltatott kutyák lerohanják az enyémet, gazdi részéről se helló, se szabad-e, se fordulj fel, se semmi.

3. Hülye szülők nem szólnak rá a neveletlen kölykükre. Pl. a gyerek bele akar nyúlni a kutya szájába, elkezd teli torokból visítani PONT amikor a kutya mellé érnek, direkt ugrál és rohangál a kutya mögött. A kedvencem, amikor a triciklivel, műanyag kis bicajjal legázolják a kutyát. Ilyenkor várok egy pillanatot, hogy a szülő reagál-e valami, ránézek anyura, apura (10-ből 9 alkalommal SEMMIT nem reagálnak), na ilyenkor aztán kiosztom a gyereket. És a szülők erre se reagálnak -__-, de legalább a gyerek talán legközelebb gondolkodik, mielőtt letarol egy kutyát.

4. A másik gazda nem fegyelmezi a kutyáját, ha rosszat csinál.

5. Nyámnyila, tejbetök gazdik olyan kutyát vállalnak, amit KÉPTELENEK kordában tartani. Ez lehet 45 kilós néni hiperaktív labradorral, vagy valaki agresszív kis keverékkel, de többnyire nagydarab fickók bull típusú kutyával, akik totál lefagynak, ha pl. összeverekedik az övék egy másikkal és láthatóan fingjuk nincs róla, mit csináljanak vagy hogyan fegyelmezzék.

A héten megkérdezték a liftben, h harcoltattuk-e a bullterrierünket, mert sebhelyei vannak.

Nem. Egyszer átment az üvegajtón, egyébként meg ekcémás, és sebesre nyalja magát.

A beszólások is rendszeresek, hogy veszèlyes dögöt tartunk, be kellene tiltani, de ez a jámbor malac még egy csivavától is fèl, senkit nem bánt.

Eleinte zavartak a beszólások, ma már nem érdekel.

Nekunk eddig a bicosokkal voltak bajok meg a futokkal. Oket is megertem valahol de egy parkban ne bicozzunk mar 40el es ne csak a kutyak miatt. A futok rendszeresen beszolnak mert kerulgetniuk kell minket de azt se ertem miert mert most epitettek gumi futopalyat erre a kavicson fut es haborog...

Az oke ha a kutyaim mennek a gumipalyara akkor morognak. Igyekszem megnevelni oket de meg kolykok es a futokra azt hiszik hogy jatszani akarnak veluk. Ilyenkor mindig bocsanatot kerek.

Illetve nekem a kisgyerekesekre kell magyon vigyaznom mert az egyik kutyam imadja a gyerekeket de en ennyi eletkeptelen nyamnyila gyereket meg eletemben nem lattam hogy egy 6 kios farkcsovalos kolyokkutyatol 5 m-rol sikitofraszt kapnak....

Nekem szerencsére nincs bajom. De lehet azért nem szólnak be mert gyerek vagyok. 3 éves kan ivartalanított labim van őt szoktam összesen napi 2-3 órát sétáltatni.

Nekem az 5 éves korában húgom kutyabolond, ha meglát egyet odamegy (odarohan, mintha az élete múlna rajta) hogy megkérdezze hogy meg lehet e simogatni. Előtte ha ketten sétálunk engem is megkérdez, nyilván nem random rohangál össze-vissza. Ez szerintem az egészséges felfogás. Persze vannak olyan részek amelyeket el kell kerülni mert az ottani emberek nagyon ész kombájnok de alapvetően szerencsére normálisak velem az emberek

14/L

Nekünk egy környékbeli kutyával - illetve inkább a gazdájával - van állandó gondunk. Nekem goldenem van, tündéri jótét lélek kutya, hatalmas birka, nem több. Kölyökkora óta póráz nélkül sétál a környéken, mert jól ismeri, hallgat a szóra, ha gond van, és nem rohan el a vakvilágba, tehát tényleg nincs velünk gond.

Na, az említett vénasszonynak pinchere van, tudod, az a kis idegbajos patkány, amelyik úgy néz ki, mintha a dobermann összement volna a mosásban.

A nyanya is mindig póráz nélkül sétáltatja a kutyát, mert ugye picike és cukika és nem bánt senkit... ahha... a cuki kutyuli a környék legádázabb patkánya.

Azt tudni kell, hogy a szabad kutyáktól én nem tiltom az enyém, csak a pórázosoktól (mert azok nyilván nem ok nélkül vannak úgy), tehát mikor kisebb volt, simán össze lett eresztve ezzel a patkánnyal is. A hülye dög játszani nem tud, mert nem lett szocializálva, rendszeresen könyéken, hasba, torkon, sokszor még pofán is "csipkedte" a kutyámat, aminek mindig az lett a vége, hogy inkább elhúztam, a nyanya meg sose értette, hogy miért nem engedem őket játszani, olyan cukik együtt... Mivel az én kutyám ekkora birka, ezért sosem harapott vissza, csak a fejét húzza el, meg sietősen odébáll, ha nagyon idegesíti. Na, én a haverkodást ott fejeztem be végképp, amikor "játékból" a kis patkány akkorát csípett az oldalába, hogy hazáig nyüszítve sántított a kutya... Akkor közöltem a gazdával, hogy nevelje meg a kutyáját, dehát csak játszik, az enyém nem tudja viszonozni. És csakaért és továbbra sem hajlandó a vénasszony pórázt tenni a patkányra, pedig több környékbelitől hallottam hasonló sztorikat.

Na lényeg a lényeg, fegyelmezni sem tudja, tehát a patkány képes átszaladni a kocsik előtt vagy háztömbhosszat szembefutni, ha meglát egy másik kutyát, és persze mindig az az első dolga, hogy torokra támad. A korábbi incidenseket követően én ilyenkor (ha sehol a gazda a közelben persze...) akkor rá szoktam hujjogni vagy toppantani előtte, hogy húzzon innen, de így is megesett, hogy megmarta a kutyámat, az meg csak visszakapott erre nyilván. Gazdi szerint én voltam a hibás (úgy, hogy a kutya mellettem volt, ő meg két sarokkal lejjebb andalog, mert leszarja a kutyát, vagy max óbégat utána), és mit képzelek magamról, hogy rémisztgetem a cukikát. Na, ekkor olyan balhé lett a dologból, hogy zengett az utca, én meg közöltem, hogyha még egyszer a közelembe engedi azt a patkányt, akkor úgy felrúgom, hogy ottmarad. Érdekes módon azóta vissza tudja hívni, vagy meg tudja fogni időben, ha meglát minket. :) De a pórázt sajnos még mindig nem ismeri, így néha megesik, hogy próbál csipkelődni, de szerencsére ritkábban.

Ezt az egyet leszámítva igazából nincsenek negatív incidenseim, max olyanok, mikor a hajléktalan bele akarja törölni a kezét a kutyába, mert ez a kis lökött mindenkihez odamegy simiért, aki szépen néz rá. És hát mivel golden, nagy őzikeszemű mafla, ezért mindenki szépen néz rá. :)

Én olyan környéken lakok,ahol elég sok a kutya.Van egy idős nő,aki egy időben állandóan beszólt,hogy már azonnal tűnjek el onnan a kutyával,költözzek kertes házba ha kutyát akarok tartani.Látszik,hogy fingja nincs a kutya tartástól,hiszen a kertes kutyákat is kell sétáltatni.Vissza vissza szólogattam neki mígnem már nagyon felhúzott és megálltam leordítani a fejét,a képébe lobogtattam a zacskót is,majd nem hagytam szóhoz jutni és otthagytam.Azóta nem szól hozzám ha netalán össze futunk.

A másik,aki rendszeresen póráz nélkűl sétáltatja a kutyáját,aki nem hallgat rá.Az én kutyám kis testű,nagyon barátságos,de amikor a másik kutya váratlanul nagy vehemenciával neki ugrik,igaz játékból,szegény támadásnak véli és begurul kicsit.Nekem kell a két kutya közé állni,mert a gazda nem tudja visszahívni.

Off: sértőnek érzem az egyik hozzászólótól azt, hogy patkánynak nevezi a pinchert. A törpe pincher egy nagyon értelmes, intelligens kutya alapvetően. A gazdája tehet róla, hogy ez a példány ilyen neveletlen bunkó, de a kutya attól még nem patkány. Inkább sajnálatra méltó, hogy ilyen idióta a gazdája. Az indulatod egyébként megértem, csak ne a kutyára vetítsd ki, mert nem ő tehet róla.

On: nekem régen dobermannjaim voltak, most staffim. Természetesen a legtöbb ember mindkét fajtától retteg. A dobijaim nem voltak soha túl szociálisak, csak néhány kutyapajtásuk volt, akikkel játszottak. Viszont nem is mentek oda más kutyát támadni, csesztetni, egyszerűen elkerülték őket és a konfliktust, ill. hívásra mindig visszajöttek.

A staffimtól is rengetegen félnek. Kedvencem egy bácsi, póráz végén őrjöngő kistestű keverékekkel, olyan helyen, ahol mindenki szabadon sétáltatja a kutyáját. És nekem szól oda, hogy azonnal fogjam meg a kutyámat, mert az egy pitbull és Úristen, az veszélyes. Természetesen pórázra vettem, de inkább azért, mert én féltettem az egyébként játékos, szociális kutyámat az őrjőngő, hörgő, kezelhetetlen kutyáitól.

Másik, amikor anyuka kezd visítani, mint egy igazi elmebajos, és rángatja maga mögé a gyerekét (ezzel megalapozva benne a kutyáktól való indokolatlan rettegést), ha meglátja a "pitbullomat". Persze, ilyenkor sem engedem oda, bár ő szívesen haverkodna mindenkivel, nagyon ember- és kutyabarát.

Előfordult természetesen, hogy az amúgy menhelyről 6 hónaposan kihozott kutyám random felugrott valakire puszta szeretetből, vagy futó, ill. biciklis mellett ő is elkezdett futni. Ilyenkor sűrű elnézéseket kértem, kutyát megfogtam, pórázra vettem. Érdekes módon, nem ilyen esetekben kapom a beszólásokat, amikor pedig jogos lenne.

Van ellenpélda is: anyukák sétálnak pici gyerekekkel, 2-3 évesek. Kutyám pórázon. Hallom az egyik gyerkőcöt: "Anya, kutyus! Meg akarom simogatni!" Anyuka fennhangon: "Előbb megkérdezzük a gazdáját, hogy szabad-e". Mondtam, hogy természetesen szabad, ekkor anyuka megengedte a simogatást (a kutyám is örült természetesen). Anyuka megköszönte, én is :)

Másik: házaspár, babakocsis kb. 1 éves kisgyerek. Kutyámat pórázra veszem, mielőtt kedve támadna odaszaladni ismerkedni. Mire ők: miért fogom meg, engedjem el nyugodtan. Mondom, rendben van, de előfordulhat, hogy odamegy a babát megszagolni. Ők: nem baj. Nosza, elengedtem. Babát kivették a kocsiból, letették, és engedték, hogy megszagolgassa, sőt megnyalja a kutyám. Szülők örültek, mondván, otthon is van kutya, a kicsi szereti őket.