Mit csináljak, ha terepen a lovam visszafoghatatlan néha és karámba pedig lusta?

A sarkantyút felejtsd el, ahhoz is hozzáértés kéne... ahogy ahhoz is hogy a csikójával összenőtt lovat ellovagold a helyszínről.

Ez amit leírtál elég veszélyes így. Sürgősen le kéne választani amúgy a másfél éves csikót, de ha a szomszédból kajabál valószínűleg akkor is haza fog vinni a ló, főleg, hogy eddig is sikerült neki, eztán is fog.

Inkább "karámban" kéne lovagolgatni, ott kedvet csinálni tempó fokozásokkal, patanyom figurákkal, sok sok ügetéssel és akkor "szakszerűen" beemelni vágtába, nem pedig pálcával belehajszolni.

Ugrani meg szintén nem kéne egy olyan lóval, akit be se tudsz ugratni vágtába.

Sajnos te és ez a ló nem vagytok egy súlycsoport. Egyértelműen felmérte a korlátaid és azt csinál veled, amihez kedve van.

Egyébként ha csak havonta lovagolod tényleg hagyd inkább a terepet, mert ez így őrült veszélyes (mindkettőtökre nézve), inkább lovagoljátok a testvéreddel karámban úgy, ahogy sikerül. Sok kiskör, átlóváltás, kígyóvonal, stb és utána lehet próbálkozni a vágtával. Érdemes kiskörből, vagy mindenképp sarokban beugratni, hogy lehetőleg jó lábra ugorjon be és ha nem megy, akkor vissza kell venni normál ügetésbe és újra próbálkozni. ha már rohan ügetésben onnan csak nehezebb lesz (és extra szakszerűtlen).

Le van az a csikó választva már valószínűleg, az anyja magától leválasztja, azaz nem szoptatja. Elválasztva ettől még nincsenek, ez tény, és amíg a ló ilyen idomítottságbeli szinten áll, addig úgy fog vinni, mint szél a szaros budipapírt. Nem ell hősködni, ha rajtatok kívül senki sem lovagolja a lovat, ti meg csak havi egyszer, akkor nem kell kierőszakolni terepre. Ez durvának hathat, de ez van - havi 1 alkalom baromi kevés, a ló pedig olyan szinten alulidomított (vagy Ti vagytok túl gyakorlatlan/képzetlen lovasok, esetleg mindkettő), hogy az így életveszélyes. Tapasztalt lovaas biztosan el tudná vinni terepre, de könnyen lehet, hogy még neki is kéne 1-2 edzés előtte, napi szinten.

Ha nem akar pályán dolgozni, az lovas hiba. Márpedig ha itt sem tudod kontrollálni, megmondani neki, hva menjen és hogyan, akkor ne hidd, hogy terepen majd elfogadja azt, amit te kommunikálsz felé! Pont emiatt baromi veszéles.

Fel kell kelteni az érdeklődését, nem lehet monoton módon lovagolni, ha minden edzés abból áll, hogy 5 kör balra, lépés, 5 kör ügetés, átlóváltás, 5 kör ügetés a ásik kézre, egy kör erőszak vágta, leléptetés, akkor nem kell meglepődni, hogy töke kivan. Szóval legyél változatos, ne mindig ugyanazt lovagold vele semmiképp. Aztán: legyen kézváltás (átló, félátló, körben válts, váltsd a köröket, átváltás a sarokból, átváltás a sarokba, féllovarda kézváltással, középből, eleje körüli fordulat, hátulja körüli fordulat, röviden hátraarc, stb - ne mindig ugyanaz! Nyilván a ló és a saját képzettségeteknek megfelelően), és nagyon sok átmenet. Átmenet jármódok között, de jármódon belül is (rövid, munka, nyújtott, stb). Kérjetek tőle már lépésben is rendes munkatempót, ha lépésben beledöglik a kezetekbe, és épp, hogy andalog, ne várd, hogy majd kirobban vágtába, amikor úgy gondolod. Folyamatosan diktál a derék, a csizma. A szár pedig nem foghatja vissza, csak dekákat érezz a kezedben: a szár puha, lazán követi a ló mozfását, de soha nem löttyen meg, folytonos kapcsolatot tart a ló szájával. Ehhez lovaoglod hozzá a ló hátulját.

A ló munkatempója lépésben pl. kb. ott lesz, ahol még épp nem ugrik be ügetésbe.

Ezen felül követelj tőle ütemességet is. Elindult ügetésbe pl? Nagyszerű, akkor megmondod, hogy milyen ütemben haladjon, és nincs az az isten, hogy ő attól eltér, amíg azt nem mondod. Ha azt mondod, így mégy, akkor nem gyorsíthat rá, vagy lassulhat be, amikor épp olyanja van. Majd szólsz, ha az a rész jön. És még mindig sok átmenet, sok kézváltás és sok állítás (ló tarkójától a marjáig), hajlítás (egész gerincoszlop) - ne unatkozzon! Ha csak körökön át ügetteted, akkor csak lófárasztás az egész, de ő közben unatkozik, mert csak megy monotonon, unja magát, persze, hogy nem akar menni.

Aztán a beugratás. Próbálhatod lépésből, ügetésből, mindegy.

Félfelvétel (ami minden! feladatot megelőz! - fordulatot, átmenetet, mindent), ezzel jelzed, hogy feladat jön. Leülsz, két ülőcsontocskát egyenletesen terheled, küldöd előre a lovat. Váll nyit, egyenesen ülsz! Enyhe belső állítást kérsz tőle, a belső ülőcsontot minimálisan terhelheted jobban. (Először nagykörön próbálkozz, vagy kiskör végén). Külső csizmát heveder mögé húzod, max egy tenyérnyivel. Egyszerre megtolod csípővel, derékkal a lovat (mintha hintáznál, és ki akarnád tolni magad alól a lovat), ÉS ezzel egyidejűleg odazár a csizma. A beugratás pillanatában a belső szár engedő, a külsőn támaszkodik a ló. Ha beugrott, akkor simogasd meg a nyakát, és engedd menni pár ütemet abban a tempóban, amit felkínál, ez a jutalma.

Ha nem ugrott be, akkor visszarövidíted az ügetést, kezded elölről. Ha megint nem ugrott be, akkor lépés, állj, majd hátralépés (3-5 ütem legalább). Lépés indulj, ügetés, tanügetés, majd nagyon határozottan ugratod újra. Ha megint elrohanással válaszol, akkor visszarövidíted újra, és az ugratás pillanatában egy isteneset lekeversz neki csizma mögött pálcával (vagy a farára). Ha rúgással felel, azonnal lekeversz még egyet, ez ugyanis nem megfelelő válasz, nem fogadod el tőle smemi szín alatt. Ha beugrik, hatalmas dícséret, simogatás, mehet előre, és természetesen azonnal megszűnik a pálcasegítség.

Ezek a patanyomfigurák nem egyről a kettőre mennek, és soha nem azt értékeljük önmagában, hogy a ló megcsinálta. Azt értékeljük, AHOGYAN megcsinálja, szóval mindig a minőségre hajtunk. Nincsenek egyedülálló segítségek, egy fordulat nem csak szárból, vagy csak csizmából áll. Mindig segítségek összhangjáról van szó, csizma, testsúly, szár. És nyilván ne egyből várd tőle a vágtapiruettet.

Másik dolog - ami nem megy lépésben, az ügetésben, vágtában sem fog. Ami ügetésben nem megy, az vágtában sem fog. Ha nem tudod pl. a nagykört helysen meglovagolni lépésben (ami amúgy remek rendező feladat), akkor ne ügetésben próbáld, stb.

A sarokra nem is fog, a lovat lábszárral hajtjuk, nem sarokkal. És próbáld motiválni és érzékenyíteni őt.

Tehát az adott segítség addig van, amíg a ló nem reagál, ha reagált, megszűnik. Tehát pl. odazár a csizma, megtol a derék, és a ló nem csinál semmit. Akkor a csizma fokozatosan (!) erősödik. Szóval nem úgy, hogy nem indult el kevésre, aláküldök egy olyat, hogy ott fullad meg, hanem fokozatosan. Amit a ló megindul, a nyomás megszűnik! Ez a jutalma. Rá fog jönni, hogy ha legközelebb már kevesebbre megindul, akkor hamarabb szűnik meg a nyomás. Ugyanez érvényes a többi segítségre is. Mindig leheletfinomakkal kezdj, az legyen a célod, hogy a ló meg se érezze, amit csinálsz, és nagyon fokozatosan, óvatosan erősítsd a nyomást. Amint reagál, hagyd abba. Érezhetően kevesebbre elkezd majd dolgozni, és nem kell döngetni az oldalát, vagy cibálni a száját (optimális esetben a szár felvételnél épp, hogy csak kitart, de egyáltalán nincs húzásban, a ló elsősorban a testsúlysegítségre reagál).