Ha heti egyszer lovaglok akkor mennyi időbe tellik míg megtanulok jól lovagolni?

2-es válaszoló szerintem reális képet festett.

Annyit tennék hozzá, hogy nekem a heti 1-szeri alkalom nagyon kevésnek bizonyult. A 2-szeri alkalom több, mint kétszer jobb (mert folyamatosabb a tanulás).

Egyébbként, ha lassabban tanulsz, az nem jelent tehetségtelenséget.

Végezetül én is hozzáteszem, hogy fontos a jó iskolaló, s még fontosabb a jó oktató.

Az a baj, hogy rutinod nem lesz, az erőnléted, az izmaid nem fejlődnek, csak nagyon lassan. A rendszeresség nagyon fontos. Hogy hová lehet eljutni, kinek mit takar az, hogy terepre kiviszik (van ahol könnyűügetni nem tud, de szabadon kiviszik terepre), mit takar a versenyzés (vannak lépő-ügető hobbiversenyek is).

Igazából minden rajtad, az oktatódon, meg az alád adott lovak képzettségén múlik. Ezek olyan tényezők, amiket nem lehet átlagolni, mind egyedi.

Ez főleg tőled függ meg attól is, hogy milyen lovon lovagolsz, milyen az oktatód. :)

Én ahol kezdtem oda egy évig jártam ugyanúgy heti 1x mint te és úgy éreztem, hogy semmit sem haladtam. Ugyan lejöttem a futószárról, de kb ennyi volt. Ez picit el is vette a kedvem a lovaglástól. Lovardát váltottunk és ott sokkal jobban ment már az első órán. Nem tudom, hogy ott mi volt más, de ott a vágta is jobban ment, nem is féltem annyira, mentünk ki terepre, ami nagy álmom volt már addigra. :D Szóval ha úgy érzed, hogy nem haladsz és ennyi idő alatt már kellett volna, akkor lehet érdemes lenne lovat váltani ha van erre lehetőség, más oktatóhoz menni vagy lovardát váltani. Mert az oktatás színvonala nem ugyanolyan mindenhol. Van ahol az oktató kb nem is figyel rád oda, mintha unná az egészet. Van ahol a lovak már be vannak fásulva és őket sem izgatja már hogy mi történik körülöttük. Nyilván gyorsabban tudsz fejlődni egy rendes helyen, rendes oktatóval és jó iskolalóval.

Én heti több alkalommal kezdtem (akár heti 4-5) aztán jött egy pénz hiányosabb év és ez lett heti 2 alkalom (mindig csak fél órák) néha 3 . Most heti 1-szer járok 1 órára egy másik helyre. Az első helyen (ahol lényegében megtanultam lovagolni) nem is igazán iskolalovak voltak (sőt nem is iskolalovak voltak) , de végtelen jó indulatú pacin tanítottak. Aztán kaptam egy hisztis, idős és lusta kancát. Hébe-hóba felülhettem a lovarda legjóindulatúbb lovára. Aztán a kanca nyugdíjba vonult és kaptam egy fiatal, ijedős és korához híven még elég értetlenkedő kancát. Rengeteget estem róla és ezért hálás vagyok neki :D , megtanított esni és a hisztiket kiülni is megtanított és rengeteg dolgot tanultam amíg őt lovagoltam. Nem volt könnyű, de soha nem csillapodott a lelkesedésem, de az elején nagyon nem szerettem azt a lovat, minden lovaglás előtt elmondtam 3 miatyánkot és reménykedtem, hogy nem őt kapom :D , de mindig ő várt az istállóban. Egy kicsi zömök paci volt (még mindig az) és nagyon félős, na meg akaratos. Nem volt kellemes lovagolni, rángatta a fejét, ijedezett, bakolt, hátrarúgott, nem indult vágtába, mindig megállt ügetésben, pattogós ügetése volt, ha leszálltam róla és felhúztam a kengyelt elkezdett vakarózni bennem, azzal trollkodott, hogy feltartotta a fejét, hogy ne tudjam levenni a szárat a nyakáról. Szóval nem volt felhőtlen a viszonyunk :D , de az oktatóm még is erőltette és mindig ráültetett (utólag is köszönöm neki) . Egy idő után elkezdtünk összecsiszolódni és rájöttem, hogy egy nagyon jó arc az a ló. Ahogy elkezdett megbízni bennem, bármit csinálhattam vele. A bokszában hülyéskedtem és szerencsétlenkedtem a nyereg levétellel (az elején nem tudtam kikapcsolni a hevedert :D ) plusz a kantárt mindig bekenték ilyen bőrvédővel amitől csúszott és nem tudtam kikapcsolni, de a ló csak állt és hagyta, hogy szerencsétlenkedjek vele :D . Csak idő kellett és nagyon megszerettem. vele voltam az első terepemen és nagyon sok mindent vele csináltam először :) , de aztán ott hagytuk azt a lovardát, mert nem voltunk megelégedve az oktatással és átjöttem a mostani helyemre. Itt tünemény, vizsgás iskolalovak vannak. Az itteni pár órámon rajtuk ültem, de aztán jött egy rossz helyről származó ló, aki kiköpött úgy viselkedett mint az első helyen a "problémás kanca" (akiről írtam) .Általában most már ezen a vágóhídról mentett lovon ülök, szuper vele együtt dolgozni. Annyira gyors és mint egy tank, mindenen keresztül megy :D . Imádom :) . Az elején nagyon nehéz volt vele, mert nem volt rendesen belovagolva, előző helyén verték és nem bízott bennem és nem is tisztelt. Mindig befordult középre, de most már teljesen jó a kapcsolatunk. Már simán iskolalónak is elmenne, bár egy kicsit akaratos, de ez így van rendjén. Én így is örülök, hogy hajlandó megtenni amit kérek tőle, joga van kifejezni a nem tetszését egy dolog iránt. Egyébként ő egy gyönyörű kanca. Óriási és kicsit tömzsi, de neki ez áll jól. És hófehér (ami a lovas nyelvben szürke) . Élvezetesen csak pálcával lehet lovagolni, de nem kell használni, csak ott kell legyen a kezedben, mert amúgy lusta. Még rengeteg dolgot kell tanulnia, de látszik, hogy még vannak benne feltörni készülő tehetségek. Egy csiszolatlan gyémánt, de annyira barátságos. Bármit csinálhatsz vele, ha elnyered a bizalmát.

Gyönyörű ez a sport! Bármilyen erőfeszítést megér. Kitartás, soha nem egyszerű semmi, ami pedig az, az nem is igazán élvezetes (ezt úgy értem, hogy azt értékeli az ember a legjobban amiért megküzdött és nem az ölébe hullott) . Ezt mutatja az én példám is, az itteni összes iskolaló egy tünemény, de az én kedvencem mégis a "problémás, antiszoc" ló lett, mert neki nehezebben nyertem el a bizalmát és ezért értékesebb, mert tudom, hogy Ő nagyon nehezen adja oda bárkinek is :) .

Szóval kitartás :) !