A cicátok a babátok?

Nem.

Imádom a macskámat, de azért abszolút nem úgy kezelem, mint a gyerekemet (mert nekem az is van).

Eleve egy macska élete sokkal rövidebb, mint egy emberé, mindig benne van a pakliban, hogy el kell engedni. Mivel már lassan 50 éves vagyok és egy éves korom óta mindig volt macskám, már elég sokszor átéltem a cicám elvesztését, valószínűleg ez is szerepet játszik.

12 éves koromig én is azt hittem, aztán felnőttem. Aki ennyi évnél idősebben tesz ilyen kijelentést ott annak valami mentális baja van. Szeretem a macskákat és a kutyákat és megadom nekik a tiszteletet, gondoskodást és szeretetet de ilyet én nem jelentek ki. Egy ember babát nem lehet összehasonlítani egy állattal és annak kölykével.

Általában azok mondanak vagy írnak ilyet akik az emberi érzelmeiket nem tudják megélni mással és egy állaton élik ki.