Egy 7 hónapos lánymacska elidegenedése és elvadulása visszafordítható?

Hát, nehéz eset, nem lenne szabad ennyire vadul viselkednie senkivel. Szegény, kicsit összezavarodott, pedig igazából nem lett volna rá oka, de valószínűleg már hamarabb el lett rontva, még mielőtt hozzátok került. Csak aztán nálatok jól viselkedett, de aztán mégiscsak megváltozott.

Mennyi ideje, hogy visszajöttetek az egy hetes eltávról?

Igazából az olyan általánosságokon kívül, mint hogy mindig következetesen tiltsátok és jutalmazzátok (rászólás és simi) és, hogy adjatok neki időt a megszokáshoz, nehéz mit tanácsolni. De ezek be szoktak válni.

Kedves kerdezo, elore is elnezest kerek, ha nyersen fogalmaznak, vagy bantoan.

Az elso kerdesem az lenne, pontosan mit is szeretnel.

Azt ertem ezalatt, hogy megszabadulni a cicatol, vagy azt, hogy ujbol kedves legyen? (ugy is, ha ez anyagi, vagy egyeb aldozattal jar)

A masodikban valoszinuleg lehet segiteni, de az elso esetet nezve... A elaltatas is humanusabb, mint az utcara rakas.

A masodik kerdesem ,hogy ivartalanitva van, vagy csak lesz? Mert ez (szamomra) nem derult ki egyertelmuen a leirasbol.

Valamiért meg van vadulva, mondjuk ezt te is tudod sajnos. :( A kiváltó okra kellene valahogyan rájönni.

Én nem várnék tovább az ivartalanítással.

Lehet ivartalanítani ivarérettség előtt is, nyilván nem sokkal, ezt csak azért írom, hogy ne mindjárt ivartalanítással kezdjék az életüket, de kevéssel ivaréretté válás előtt meg lehet csináltatni.

Én úgy látom, hogy az a probléma, hogy nagyon hamar el lett választva az anyjától és a testvéreitől és nem tanulta meg hogyan kell játszani, viselkedni másokkal. Legalább 8 hetes korukig az anyjukkal kellene lennie, de ha lehet még tovább, addigra megtanul mindent, szocializálódik. A koszossága is erre vezethető vissza, szerintem. Nem tanulta meg hogyan kell tisztán élni. De itt is és a viselkedésénél is biztosan közrejátszik az, hogy most kezd ivaréretté válni.

Meg lehetne nevelni, ivartalanítás után valószínűleg könnyebben, de anélkül is. Az a baj, hogy a lányod nagyon kicsi és nem tud ez a túl erős játék ellen tenni semmit. Ilyenkor mindig amikor csinálja és célszerűen annak, akivel csinálja (mivel ő van ott), következetesen tiltani, "büntetni" kellene, hogy megtanulja, így nem szabad viselkedni. Próbálj minél többet a lányod mellett lenni és a macskát kordában tartani. Nehéz eset, mert pont egy vadabb, nehezebben kezelhető macskátok van. Sokat kell vele játszani (de csak amikor ő akar), lefárasztani. Egy erőteljes, de nyugodt, kemény felnőtt macska is segíthetne rendberakni. De csak amelyik tényleg elbír vele, mert a félénkebbeket csak terrorizálná.

Szóval ivartalanítani kell és keményen fogni, tiltani, nevelni, tanítani. Legyen sok lehetősége, hogy elfoglalja magát, ne titeket terrorizáljon unalmában.

Nem kell megvárni az ivarérettséget, sőt! A kellemetlen szokások kialakulását úgy lehet biztosan megelőzni, hogy még a megjelenésük előtt ivartalaníttatsz. Ezen kívül a tejmirigy daganatok kockázatát is az ivarérettség előtti műtéttel lehet minimálisra csökkenteni.

Én az ivartalanítást minél előbb megejteném és utána mondjuk egy hónappal, ha nem javulna a helyzet akkor gondolkodnék más megoldáson. Már csak azért, mert a dolgozó már meglévő hormonjai nem ürülnek ki már másnap így várni kell vele.

Ha utcára teszed akkor a törvény ellen teszel. Az, hogy te körbekérdezted az ismerőseidet, hogy kell-e, az kevés. Ennél kicsit többet is tehetnél, ha tényleg érdekelne, hogy új otthont találj neki.

[link]

Egyébként az egyik macskánk nem volt kifejezetten agresszív, támadós, de durva volt, sokszor megrúgott harapott és az istennek se szokott le róla. Később kapott egy macska társat, az első hetekben játék közben volt nagy sikongatás, mikor őt csipkedte a másik, de szépen felfogta, hogyan is kell normálisan játszani. Azóta olyan, mintha kicserélték volna, sokkal türelmesebb és már nem bánt véletlen/játékból sem sokkal óvatosabb.