Mit eszik a csuri?

Mivel etessük az elárvult fiókát?

A rigók, rozsdafarkúak, cinegék, poszáták, füzikék, légykapók, fülemülék, fecskék, harkályfélék rovarevők, őket lehet (megfelelő méretű és mennyiségű) lisztkukaccal etetni. (Adhatunk egyéb kisebb rovarokat, legyeket, sáskát, szöcskét, hangyabábot is. Csontkukacot ne adjunk, mert tenyésztési módja miatt súlyos fertőzéseket terjeszthet!) Jónéhány magevő madár a fiókáit részben vagy egészben szintén rovarokkal eteti. (Az apró magevő madárkákat onnan ismerhetjük fel, hogy nem hosszúkás, hanem kúpos a csőrük.) A verebek, a sármányok, az erdei pintyek főleg rovarokkal etetnek. A tengelic, a zöldike, a csicsörke, a csíz, a kenderike, a meggyvágó a fiókáknak rovarokat is hord, de begyben puhított magvakkal is eteti őket. Ezeknek a fiókáknak tehát valamilyen begytej-utánzatot is kell adni.

Könnyebb a gondozó dolga, ha a fióka önként nagyra nyitja a csőrét. Ha nem, és picike a fióka, akkor bizony türelemjáték, hogy a mozgékony fióka pirinyó csőrét óvatosan kifeszítve, csipesszel bele-ügyeskedjük a falatot. A lisztkukacot célszerű kettévágni, vízbe, majd porrá tört tojáshéjba mártogatva részben a kismadár vízigényét és kalcium-igényét is kielégíthetjük. A lisztkukac energiadús, a fehérjék mellett sok zsiradékot tartalmaz. Vitamin- és ásványi anyag-pótlásról is mindig gondoskodni kell. Én az ivóvízbe (amelyet műanyag szemcseppentővel vagy injekciós fecskendővel juttatunk óvatosan a madárka csőrébe) Gastroferm M+C port (vitaminok + probiotikum), vízben oldható kalciumot, meg Chicktonicot szoktam adni (utóbbi vitaminokon kívül egy sereg különböző aminosavat tartalmaz oldott állapotban – ezek a fehérjék építőkövei, így elkerülhetjük az egyoldalú táplálás veszélyét).

NE MENTSÜK MEG A SZÜLEITŐL!

Mostanában úton-útfélen botlunk a fűben, bokrokban bújkáló, örökké éhes madárfiókákba. Nem lehet azonban eleget hangsúlyozni: ha a talált fióka már tollas, nem sérült, egészséges, élénken mozog, szalad, bújkál, akkor – rosszul értelmezett sajnálatból, segíteni akarásból – el ne hozzuk!! (Legfeljebb, ha alkalmatlan helyen, pl. a forró betonon találjuk, akkor vigyük kissé odébb a zöldbe, közeli bokorra vagy bokor alá; a szülők meg fogják találni!) Ugyanis a verébalkatúakhoz tartozó fajok legtöbbjének fiókái kitollasodás után, de még nem röpképesen, 10-15 napos korukban kiugrálnak a fészekből és talajközelben rejtőzködve várják, hogy szüleik tovább etessék őket. A viselkedés értelme, hogy így a rájuk bukkanó ragadozó nem tudja egyszerre az egész fészekaljat elpusztítani. (Meg valószínűleg hamar „ki is növik” a fészket…) Így viselkednek pl. a rigók, a pacsirták, a poszáták, a billegetők, a füzikék, a fülemülék, a sármányok, az erdei pinty, a tengelic, a csíz, a zöldike, a meggyvágó, a verebek fiókái.

Ha a jószándékú, de tudatlan ember „kimenti”, hazaviszi az ilyen fiókát, az esetek nagy többségében a halálnak mentette meg! Egy madárfiókát a leggyakorlottabb ember sem tud olyan jól gondozni, majd a természetes környezetbe visszavezetni, mint a tulajdon szülője. Minél kisebb egy madárfióka, annál gyakoribb etetésre van szüksége, annál nehezebb a mégoly lelkiismeretes gondozó dolga! Hol találni olyan embert, aki hajlandó és képes hajnaltól késő estig óránként vagy kétóránként etetni a pici fiókát? (A madárszülők már hajnali öt óra körül kezdik a munkát, és csak napnyugtakor hagyják abba.) Minél kisebb a fióka és minél magasabb a normális testhőmérséklete (egy kismadár hőmérséklete 40 fok vagy még magasabb!), annál gyakoribb etetésre van szüksége. Ha a fióka akár csak egy napig éhezik, vagy nem kap elegendő eleséget, akkor annyira legyengülhet, hogy már nem képes megemészteni a táplálékot, és menthetetlenül elpusztul.

Ráadásul nem minden madárfaj tűri egyformán az ember közelségét, nem minden fióka fogadja el az embert pótszülőnek. Minden állatfaj kicsinyeinél van egy ún. szocializációs időszak, amely alatt a kölyök vagy fióka megtanulja, kik a fajtársai, kihez kell ragaszkodni, kitől kell óvakodni. Ha ez a szocializációs időszak véget ér, akkor a fióka (vagy fiatal felnőtt) többnyire rémülten menekül az ember közeléből is, nem fogadja el a segítségét.