A jeges medve és a barna medve egy fajba tartozik vagy nem?

Egyértelműen nem egy faj.

Ragadozók rendje -> Kutyalkatúak alrendje -> Medvefélék családja -> Ursus nem -> ezen belül két külön faj: Ursus arctos (barnamedve) / Ursus maritimus (jegesmedve)

A ló és a szamár is tud szaporodni, mégsem egy faj.

Az öszvér csak azért nem tud szaporodni, mert nem ugyanannyi a kromoszómaszáma a lónak és a szamárnak, így az öszvéré a kettőt átlagolja. Ezért egy életképes utód jön ugyan létre, de steril. Emberek közt is van olyan, akinek genetikai rendellenesség miatt hiányzik egy kromoszómája, de nincs neki semmi baja, csak hiába próbálkozik, nem születik gyereke. (Csak nők közt van ilyen, a fiú magzat elhal nagyon korán a méhben.)

De ha azonos lenne a kromoszómaszáma a lónak és a szamárnak, akkor az öszvér is tudna szaporodni.

Más, egymással rokon állatok közt is előfordul, hogy szaporodóképes hibrideket hoznak létre:

[link]

Sőt, egy légyfaj pl. így két faj hibridjeként jött létre:

[link]

#1 "A ló és a szamár is tud szaporodni, mégsem egy faj."

Az egy fajba tartozás legfőbb feltétele, hogy tudjanak az egyedek TERMÉKENYEN szaporodni. Ezért nem egy faj a ló és a szamár, mert igaz, hogy képesek köös utódot létrehozni, de az utód már nem, vagy csak extrém ritka esetben fog tudni szaporodni.

További feltételek például az azonos kromoszómaszám, illetve a hasonló külső és belső felépítés. Mondjuk utóbbi kitétel eléggé szubjektív. Ha nem csak az állatvilágot nézzük: a fejeskáposzta, a karfiol, és a karalábé ugyanaz a faj, holott azért elég komoly külső eltérések vannak köztük.

#8: A linkelt Qubit-es cikk azért kicsit torzít. A kutya Canis Lupus Familiaris, a farkas pedig Canis Lupus Lupus. Igen, pongyolán szokás Canis Lupusnak, és Canis Familiarisnak nevezni őket, de utóbbi nem hivatalos név. Mindketten a Canis Lupus fajba tartoznak, csak azon belül külön alfajba.

"De ha azonos lenne a kromoszómaszáma a lónak és a szamárnak, akkor az öszvér is tudna szaporodni."

Ez azért erősen feltételezéseken alapul. ;-) Az azonos kromoszómaszám nem elégséges feltétele a ermékeny szaporodásnak, ahhoz az is szükséges, hogy a genom felépítése hasonló legyen. Az embernek és a bükkfának is ugyanannyi kromoszómája van, mégsem tudnak szapoodni. ;-)

Ami pedig azt illeti: a természet nem a bináris logikával "dolgozik". Nincs éles határvonal faj és alfaj között. Ezért is változik folyton a rendszertan, hiszen az egy mesterségesen alkotott rendszer, amibe próbálják a természetben létrejött fajokat elhelyezni.

Ami a medvéket illeti: mind a barna-, mind a jegesmedve 37 pár (74 darab) kromoszómával rendelkezik. miért lett mégis külön fajnak nyilvánítva? Mert ennek ellenére a genomjuk elég nagyban különbözik, és természetes körülmények között nem szoktak utódokat létrehozni. Kivéve most, hogy az életterük leszűkült. Véleményes, hogy ténylegesen két fajt, vagy egy faj két alfaját alkotják-e. Ez is egy jó példa arra, hogy nem a faj fogalma még mindig nem teljesen egzakt. Valószínű, ha ma kezdenék a fajokat rendszerbe sorolni, mindkét medvét ugyanazon faj két alfajaként írnák le.

"csak hiába próbálkozik, nem születik gyereke. (Csak nők közt van ilyen, a fiú magzat elhal nagyon korán a méhben.)"

Ez t gondolom, egy adott betegség jellemzőjeként írtad le. Általánosságban nem jelenthető ki, hogy egy kromoszóma hiányakor csak a nőnemű utódok születnek meg. Ez általában akkor van így, ha az a kromoszóma a nemi kromoszómák egyike. Hiszen a férfiak Y kromoszómája nem tartalmaz minden szükséges genomot.

Az sem igaz, hogy csak két, azonos kromoszómaszámú egyed hozhatna létre termékeny utódot. Van, ahol ez fajtajelleg: az indiai muntyákszarvas esetén például a nőstények kromoszómaszáma 3 pár, a hímeké 3 pár +1. Tehát 6, és 7. De hasonló jelenség figyelhető meg pl. a mocsári kengurunál is. Persze, ez speciális eset, az "extra" kromoszómát itt tekinthetjük nemi kromoszómának, amivel csak az egyik nem rendelkezik. áratlan számú testi kromoszómák esetén tényleg előjön az a probléma, hogy nem tudnak hiánytalanul párokba rendeződni, így valószínűleg az ivarsejt nem fog minden szükséges gént tartalmazni. Ráadásul ott van még a rekombináció is, ami tovább árnyalja a képet.

Szép dolog a genetika, és egy dolog biztos: nem lehet mindent egzaktul egy merev rendszerben elhelyezni. Mindig lesznek "kivételek", és "határesetek". Csak ezeket az emberi elme nem szereti. Szeretnénk mindent egyértelműen osztályozni, enek viszont az az ára, hogy lesz, ami látszólag nem illik bele a rendszerbe. Erre szép példa a medvék esete. (Van egyébként még jópár, különösen a növényeknél, ahol egész durva, sokszoros kromoszómaszámok is létrejöhetnek.)