Anyósom engem hibáztat, hogy megváltozott a fiával a kapcsolata. Ez normális? Milyen kapcsolat lehetett ez?

Beszarás...

Belsőséges lelki kapcsolatot nem a felnőtt férfi, párkapcsolatban élő fiunkkal ápolunk, hanem a házastársunkkal, esetleg rokonnal, barátnővel.

Ez beteges.

"Valakinek hasonló?!"

Jelen.

Nem igazán lehet vele mit csinálni, neki kellene valahogy feldolgozni, hogy kirepültem és megnősültem.

Talán olyasmi lehet a baja, amit sokakon észrevettem már, saját magamon is. Pl. beszéd dolgában, ha valaki jelen van, legyen az a párunk vagy idegenek, kollégák, akkor nem úgy beszélünk, nem azon a természetes hangon, mint ahogyan akkor, ha csak azzal a bizonyos családtagunkkal vagyunk együtt, és más nem hall minket.

Én is, családtagjaim is valahogy kulturáltabban beszélünk, kicsit más hanglejtéssel, ha mások is hallják a beszélgetést, mint mikor csak magunk vagyunk. De ez nem a természetes hangunk, beszédünk.

Nagybátyámnak is, nekem is van egyfajta nevetésünjz ami kínos lenne mások előtt. Csak akkor röhögünk így, ha családi körben vagyunk, akkor viccelődünk egy bizonyos módon, vagyis természetes módon, ha mások, akárcsak a párunk is, nincsenek jelen. Egymás társaságában, (szoros családi kötelék) lazák vagyunk, de ebbe a párunk nem tartozik bele. Vele, az ő füle hallatára már másképp viselkedünk egymàssal.

Telefonbeszélgetés során is meg tudom állapítani, hogy egy rokonom egyedül van-e, vagy épp mások is vannak körülötte, annyira más olyankor a hangjuk, a beszédjük.

Talán anyós is ezt hiányolja, a fia természetes viselkedésének hiányát.

Testvérem is egész másképp viselkedik pl. ha boltban, pékségben a felesége nélkül van ott, kedvesebb, beszédesebb, lazább olyankor, ha meg együtt vásárolnak a feleségével, amivel már 15 éve együtt vannak, nem tud olyan oldott lenni, mintha csak egyedül lenne a boltban vagy akár velem, a testvérével.