"Anyós" probléma?!

Tudom, miről beszélsz. Azt kell tisztáznod a pároddal, hogy TI egy egységet alkottok. Minden negatívum, ami éri a "csapatot", jöjjön ez bármilyen irányból, együtt kell kivédeni. Az ő anyját neki kell visszafognia. Amíg ő nem mond nemet, addig van alapja annak, hogy anyuci keresztbe szervez. Ha egyszer azt mondja, hogy "bocsánat, nem érek rá, előre bejelentett programom van, majd legközelebb megcisnálom", akkor van esély arra, hogy véget lehet vetni. Amíg nem külön egységként működtök, addig megy ez az "én gyerekem, te gyereked" huzavona. Ideje felnőni a srácnak és nemet mondani anyucinak! Te meg ne hagyd magad! Ha beszól, mondd meg a véleményed, udvariasan, hogy ne érhesse szó a ház elejét, de ne legyél csicska! Ő "csak" az anyós. Ha nem tetszik neki, megmondhatod, hogy "Ebben a kapcsolatban két ember van, a fia és én. Ha mi úgy döntünk, akkor igen, ha nem, nem". Bármiről is legyen szó!

Érzelmi intelligencia kell minden fél részéről,hogy a családba bekerülő új tagot hogyan kezeljék. Párod édesanyjának meg kellene barátkoznia a gondolattal, hogy a fia le fog előbb-utóbb válni róluk, és ha nem is szimpatikus valamilyen oknál fogva a menyjelölt - lássuk be, a szimpátia nem parancsszóra és azonnal születik -de tiszteletben tartja a fia választását, és nem ellendrukker. A barátodnak karakánnak kell lennie, és nem durván,de határozottan kiállni melletted. Neked pedig el kell fogadnod, hogy a párodat felnevelte az édesanyja, valahogy vetélytársak lettetek,nem radírozhatod ki az édesanyját, de okosan, tapintatosan kell magad mellé állítani az anyóst, s nem választásra késztetni a párod közted, és az édesanyja között. Két család értékrendje lehet teljesen eltérő: ami nálatok megszokott volt, az náluk elő sem fordulhatott. Nem szabad feladni magad, de alkalmazkodnod kell - s ez vonatkozik az anyósra is. Ha baja van, inkább a fiával értsen szót először, s a párod lehet a közvetítő.Intelligens emberek között ez kevesebb problémát okoz, mert tisztelik egymást, és sértődés nélkül megbeszélhetik a dolgokat, senki nem akar uralkodni a másikon.

Én úgy gondolom, hogy légy őszinte. Ha hisztizik, akkor nézz a szemébe, és kérdezd meg nyugodtan, egyenesen, hogy "tényleg muszáj ezt csinálni ennyi idősen?"... én keményen szoktam viselkedni, ha nem bírom valaki viselkedését magammal szemben. Engem nem tudna elhordani minden félének, mert ránézek, hogy lássa, hogy nem véletlen, és OTTHAGYOM! Halgassa, aki rászorul! Vagy kiállsz magadért, vagy örökre ez lesz! A fia meg... inkább nem mondok semmit! Ha neked elígérkezik, akkor tényleg ideje nemet mondani anyucinak, ha keresztbe szervez. Azt ugráltatják, aki hagyja magát!

Így éli meg, hogy felnőtt a fia. Sajnálatra méltó! Lehetne ezt azért másképp is! Nem is értem mint gondolnak(bocsánat hogy ezt mondom)főleg fiús anyák? Maguknak nevelték a fiukat vagy mi??? Miben fogadjunk, hogy a párod egyke? A legkisebb gyerek? Vagy egyetlen lánytestvére sincs? Na melyik a 3 közül?:)