Úgy érzem anyósom hol utál hol szeret és az egész családra igaz. Ennyi fele lehetetlenség megfelelni. Mit lehet tenni ilyen helyzetben?

Kerülöm őket. A férjem nem hülye, nem gyerekes és nem önző. Neki az a fontos, hogy a mi házzasságunk jól működjön, ő is én is kiegyensúlyozottak, boldogok legyünk. Nem pedig az, hogy összekényszerítsen a szüleivel. Nélkülem is tudja őket látogatni, ha fúrnak, akkor leállítja őket, de nekem nem kell magamat rosszul érezni, feszengeni, csak azért, hogy rendszeresen elmondhassák, hogy körbe tudtak bámulni.

Az, hogy te kerülöd őket, az véletlen sem az, hogy neki két ember között kell őrlődni, meg választani. Miért is? Egyedül miért nem tud menni? Egyedül miért nem tud foglalkozni a szüleivel? Míg te nem voltál, addig hogyan tartotta velük a kapcsolatot, ha nem ültél ott mellette? TE semmivel nem tartozol nekik. Nem a te szüleid. NEKI kell menni, meg kapcsolatot tartani. Az, hogy te nem mégy, az nem azt jelenti, hogy ő sem. Tudtommal nem sziámiikrek vagytok, hanem önálló, felnőtt emberek és neked jogod van úgy dönteni, hogy a szüleivel abszolút nem örömteli a kapcsolatod és nem kívánod erőlteti a fenntartását.

Most ezt érzem én is,pedig úgy gondolom és érzem,hogy nem szolgáltam rá!

Sosem bántottam senkit,sosem mondtam a másikról rosszat,még ha a többiek körülöttem ezt tették.

Mi lakunk együtt apóssal. Ezáltal majdnem mi lettünk a központ.egyik testvér szidja a másikat,egyik sógornő a másikat.Eddig úgy véltem,hogy mindenkivel jóban vagyok.Nekem panaszkodott mindenki a másikról,de én csak vontam a vállam és mondtam,hogy én ezt nem tudhatom stb.

S mint kiderült,engem ugyanúgy szidnak,pedig nem szolgáltam rá...Anyósom én se tudok kiigazodni.