Akinek volt olyan felmenője aki harcolt a második világháborúban...?

Anyai nagyapám teherautó sofőr volt már akkoriban és amint besorozták nem volt kérdés hogy mi lesz a fő feladata, sofőrnek kellett állnia. Annyi hogy a fegyverhasználatot megtanították és kapott fegyvert meg egyenruhát, meg mondták neki hogy később tankot is meg kell tanulnia vezetni, de ez elmaradt. Neki voltak olyan feladatai hogy gettókba kellett mennie zsidókért akiket felparancsoltak a teherautóra és vitte ki őket a vasútállomásra ahol a marhavagonokba tuszkolták be őket, és néha neki is részt kellett vennie abban hogy beterelje őket, mint az állatokat, mondta hogy még visszagondolni is borzalams volt ebbe, és akkor Ők még nem tudták hogy hova mennek, és mi lesz velük, Ő is csak évekkel később tudta meg a brutális igazságot a holokausztról.

Aztán amikor már bombázták a fővárost találat érte azt az épületet ahol tartózkodott és leszakadt az emelet zuhant egy emelet magasat és eltörte a lábát meg 2 bordáját. Akkor azt hitte ott hal meg, de végül a katonák katonai kórházba vitték először tábori kórházba, később egészen nyugatra Győrbe vitték kórházba. Aztán amikor már a szovjetek megszállták teljesen az országot akkor közölték vele hogy az Ő oldalukon fog újra szolgálatba állni amint munkaképes lesz, de végül nem került, kapott egy papírt hogy alkalmatlan katonai szolgálatra holott nagyon is alkalmas lett volna, csak mondták neki hogy civilként munkásnak kell állnia mert kevés a férfi és még kevesebb a munkaképes férfi így neki dolgoznia kell, építőiparban és mellette még sofőrnek is befogták mert valakinek azt is el kellett végeznie. Hatalmas szerencséje volt hogy nem lett hadifogoly vagy rosszabb pedig erre megvolt az esély, csak szerencséje volt és ügyesen elintézték hogy megússza a legrosszabbat.

Dednagyapam volt a másodikban. Magáról a háborúrol nem mesélt, de az utána következő hadifogsagrol igen. Amennyire utána tudtam nézni csaladfakutatasnal szerintem a málenkij robotban vett részt.

Annyit mondott hogy a napi adagjuk egy kanál cukor és egy adag csalánleves volt meg talán 2 szál cigi. De elmondása szerint az őröknek is ugyanez jutott. És szerinte ő azért élte túl mert nem cigizett és voltak olyanok akik a kajajukat elcsereltek vele az ő cigijeert.

Dédnagyapámról tudom, hogy a háborúba megfagyott a lába, ezért azt a lábát csak félig tudta használni.

Itt olvasva ezeket a történeket, már értem miért van ennyi családon belüli erőszak. Gondolom sok ember aki hazatért a fogságból az asszonyon verte le a traumáját, és így adták tovább a következő generációnak, mint nálunk is. Bár egyre csökken az erőszakosság, remélem én nem válok asszonyverővé.

Mindenestre kemény volt az a háború, én emiatt igyekszem nem sírni, bármilyen nehéz most Magyarországon biztosan hogy nagyságrendekkel könnyebb mint akkor.

Apai nagyapai dédnagyapám az orosz hadifogságból sosem jött haza.

Apám egy időben keresgélt, hogy nem-e túlélte, csak ott maradt, de végül nem lett belőle semmi.

Anyai nagymamám kisgyerek volt akkor. Keveset mesélt, s abból mégkevesebbre emlékszek, mert gyerek voltam még mikor mesélt. Az viszont megmaradt, mikor egyszer mondta, hogy nem lett volna szabad kimenjenek, hanem el kellett volna bújniuk, de ők (6 testvér) átszaladtak a magyanyjukhoz édességért. Ami kockacukor volt, és kaptak is. Kockacukrot mindig tett nekik félre a nagyanyjuk.

Még 2016 környékén hallottam sztorikat egy akkor 94 éves román bácsikától. (Erdélyben élek) Benne akkora nyomot hagyott a háború, hogy még akkor is fel volt arra készülve, hogy ha bejönnek a magyarok, ő Jénáki Gyuri bá lesz, s kész. Hagyják békén. (Iordache Gheorghe volt a neve, s úgy beszélt magyarul, hogy meg nem mondtad volna, hogy nem az az anyanyelve)

Nagyapámat gránátszilánk a fél szemére megvakította. Fogságban is volt. Mesélte, hogy szereztek valahogy mákot, és nokedlire tették cukor nélkül a darálatlan mákot, úgy ették, és milyen jó volt.

A nagynéni férje: sógorbácsi. A nagybácsi felesége: ángy (nem vér szerinti nőrokon).

"A nagynéni férjére meg nincs kifejezés."

De van: sógorbácsi.

A nagybácsi felesége pedig ángy.