Bekövetkezett amitől féltem, mit tegyek? Hogy dolgozzam fel?

Őszinte részvétem!

Az idő fog segíteni csak, ma halt meg, ez még nagyon friss. Találkozz egy barátoddal/pároddal és próbálj nem erre gondolni. Ne legyél otthon.

A tesód nem tudom mennyire fogja felfogni.

Őszinte részvétem...

Megértem a helyzetet, sajnos, én is voltam úgy, hogy ötéves kisgyereknek kellett elmondanom az imádott édesapja halálhírét. Mindenképp úgy tegyétek, hogy egyértelmű legyen számára, mi történt, és anya nem fog már visszajönni. Hagyjátok, hadd sírja ki magát (úgyis sírni fogtok ti is), öleljétek át egymást, apud biztosítsa róla, hogy ő itt van, mindig itt lesz neki.

A gyász feldolgozásában segít az, ha el tudtok búcsúzni attól, akit szerettek. Legyen ott a temetésen a kisöcséd is! El kell engednie az édesanyját végérvényesen ahhoz, hogy tovább tudjon lépni. A temetés, és utána a tor, amikor már akár vicces történeteket is mesélnek az elhunytról, pont azért jó, mert segít elköszönni, elfogadni a veszteséget, lezárni a múltat és a jövő felé fordulni.

Az intéznivalókban segíts be te is édesapádnak, az is tereli a figyelmet. Pár nap múlva, legkésőbb a temetés után kezdjétek el összerakni anyukád holmiját, ajándékozzátok el, vagy legalább tárolóba, padlásra tegyétek el. Fénykép lehet kint, de ne pakoljátok vele tele a házat, ne a gyász legyen az elsődleges! Tudom, hogy szörnyen hangzik, de az életetek folytatódik nélküle is. Beszélgessetek hétköznapi dolgokról, jövőbeni tervekről, fontos, hogy ne a múlton és a veszteségen merengjetek.

Még egyszer fogadd őszinte együttérzésemet, hidd el, időbe telik, de túl fogsz jutni ezen.