Mit csináljak? A lányom teljesen ellett kényesztettve. A férjem tehet róla.

A férjeddel beszéld meg, hogy miért csinálja mindig a tök ellentétét annak, amit te akarsz. Mert ez direkt van, és így ellened fordítja a lányod. Ez tudatos. A lányod meg naná, hogy ahhoz a szülőjéhez megy, amelyik többet kedvez neki.

Meg kell állapodnotok a férjeddel, hogy bizonyos kompromisszumokra képesnek kell lenni, és mindig egy állásponton kell lenni a gyerek előtt, hogy a gyerek ne rangsorolja a szüleit.

Viszont tutira megvan az oka annak, hogy a férjed ennyire belesz@rik abba, amit te mondasz, az érveidre, véleményedre, és a megkérdezésed nélkül felülbírál. Ez a probléma kettőtök közt van, a ti párkapcsolati gondoltook, nem kezel egyenrangú döntéshozóként. Pedig annak a kölyöknek két szülője van, és amíg azok nem értenek egyet, nem működnek együtt, a gyerek választani fog köztetek.

Az én unokatesómnál is ez a helyzet, hogy mindent megkap. Mondjuk ő 19 éves. Vettek neki autót minden menő cuccot. Egyetemre jár és szállodában lakik, mert a kolesz neki snassz. De majd mi lesz vele, ha már nem lesznek ott a szülei, hogy segítsék?

A kérdésedre válaszolva: szerintem is meg kellene beszélnetek a pároddal a dolgot. Meg kell értetni vele, hogy ha most nem fogjátok vissza a lányotokat, akkor később sokkal rosszabb lesz neki felébrednie, hogy hoppá, mégsem úgy működik a világ, ahogy ő fütyül.

Gondolom, sok hasznosat mondtak már, nem mindet olvastam el, nekem ami eszembe jutott: szerintem az is gond lehet egy kicsit, hogy néha esetleg csak azért tiltasz meg dolgokat, hogy éreztesd vele, hogy a korlátokat Te szabod, vagy hogy magaddal éreztesd ezt, nem tudom. Szóval önmagában azért, hogy kézbe fogd a gyeplőt.

És ilyenkor persze ő tud azzal játszani, hogy az apján keresztül "kicselez".

Szerintem sokkal célravezetőbb, ha nem megtiltasz neki dolgokat, hanem elmondod, hogy miért nem lehet/miért nem célszerű stb., viszont csak akkor mondasz nemet, ha valóban van ilyen külső ok. A nike cipő esete például eléggé úgy hangzik, mintha tulajdonképpen nektek nagyjából mindegy lett volna, hogy mikor kapja meg, pusztán csak azért tiltakoztál, hogy "ne kényeztesd el". Hiszen végül a férjed meg tudta venni. Lehet persze, hogy nincs így, csak nem mentél részletekbe. Ilyen korú gyerekkel viszont már nem lehet nagyon ilyen "játszmákat" játszani, hogy most akkor pusztán nevelési célzatból ezt mondom meg azt mondom, mert akkor ő is beszáll a játékba, és fellázad vagy kicselez.

A vezetős téma meg például tényleg olyan, hogy jó-jó, szeretted volna, ha elhiszi neked, hogy még nem kezdheti el, mert úgysem fogják engedni - de ha mégsem hitte, hát nyugodtan mondhattad volna, hogy akkor menjen, kérdezze meg maga... hiszen tudhattad, hogy igazad lesz. Mellesleg lehet, hogy pont azért gondolta, hogy nincs igazad, mert máskor "objektív ok" nélkül tiltottál meg neki dolgokat, és ezért úgy veszi, amit mondasz, hogy az egyszerűen egy legyűrendő akadály a céljai elérésében, nem pedig segítő szándékú tanács.

Ha hülyeséget hordtam össze, akkor bocs, csak ebből a pár sorból tippelgettem a helyzetre, nem ismerlek titeket...