Hogyan rendezzem el magamban a kiskoromban apám részéről ért durva sérelmeket?

Ugyanigy vagyok mint te, en nem tartom vele a kapcsolatot, a szukseges szia, mi ujsag? Semmi! Ennyi.

Az eletemet tonkre tette! Megalazott, vert, az egesz csaladomat, a tesomat, az edesanyam mar nem is el, mert tonkre tett mindenkit! Ugyhogy en gyulolom, megmondom neked oszinten. Nincs mit neked ezen filozofalni. Azt kapja, amit megerdemel. Tudod visszaadnam neki amit o adott nekunk. A vereseket! Mert azt erdemlik az ilyen allatok!

Szeresd anyukadat, a masikat (mert nincs mas szo ra) pedig hanyagold! Megis mit kellene vele tenned? Kulfoldon az ilyeneket bortonbe zarjak, hogy gondolkozzanak (ha tudnak). De sajnos Magyarorszag messze van meg ettol! Pedig sok no, gyermek szabadulhatna meg a lelki, testi terrortol, pokoltol!

Minden jot neked, es ra se rants, mert semmit, de semmit nem erdemelnek ezek meg!!!

Szervusz, nekem is nagyon rossz gyerekkorom volt, bár minket (van egy nővérem és egy bátyám), nem vert apu de minden nap részeg volt. Szó szerint minden nap, állandó veszekedés minden este órákig. Verés nem volt, de egyszer anyu nyakához tette apám a kést, többször menekültünk el mert vagy fel akarta akasztani, vagy elvágni a torkát. Sokszor bújkáltunk éjszaka vagy a szomszédoknál, vagy a padláson, amíg el nem aludt. Sajnos nem volt hová mennie anyukámnak velünk.Nem tudtam megbocsájtani neki sosem, ma már 32 éves vagyok, anyu meghalt 14 éve daganatban, akkor apám megváltozott, abbahagyta az ivást és hónapokig csak zokogott, mindazért amit tett. Mára már mintaapa.. Eleinte alig tudtunk néhány szót váltani, de ahogyan teltek az évek halványultak az emlékek, és tudom hogy ő most jobban szenved mert sosem bocsájtja meg magának, amit anyu ellen tett. Az hogy ellenünk is, talán nekem már nem számít, mert mindig mardosó bűntudata lesz.

Nem hiszem hogy rendezni tudod maradéktalanul a múltadat, túl hosszú és fájdalmas volt testileg és lelkileg is. A verést kiheveri az ember, de a lelkedet nem tudod meggyógyítani teljesen. Ha a férjem kicsit ittas, már remegek és idegbeteg leszek, pedig egy évben 2* iszik talán. Egyébként most pszichiáterhez járok a traumák miatt, próbálom kibeszélni magamból mindazt ami ért, hogy megértsem mindazokat a dolgokat amik történtek. 2 hónapja járok, de már most látom hogy ezzel együtt kell élni, nem lehet meg nem történtté tenni. Sírhatok éveket, akkor is megmaradnak az emlékek, amik még halványan is felorzolják az ember idegeit.

Nem irigyellek, de nem vagy ezzel egyedül (tudom, ez nem nyugtat).

Az én szitum se egyszerű, nálunk apám kedvence az öcsém, akivel egyébként nem vagyok rossz kapcsolatban, de neki mindent szabad, nekem semmit, anyum és apám kapcsolata alaposan megromlott, gyakoriak a veszekedések, de minden hétvégén, ez biztos, és nem tudok még elköltözni, mert nincs miből, fiatalabb koromban a barátaim előtt megalázott, nem veréssel, hanem a nyakamra járt, és annak ellenére, hogy biztosították, hogy nem ér bántódás, hazakísérnek, ha késő van, nem tágított, a föld alá süllyedtem volna legszívesebben, aztán nem akartam elrontani a többiek hangulatát, elindultam, de nem szívesen, lelki terror, gyerekkoromtól kezdve, zsarolás, gyógyszert is erőltetett rám, a karomat kicsavarta, megütött, elzavart innen mindenkit, aki fontos, anyumat pedig befolyásolta sokáig, míg anyu meg nem erősödött (az utóbbi 1-2 évben), egyébként anyuval is úgy bánik, mint ha nem is a felesége lenne, csak egy cseléd, kívülre meg mutatja a "szépet", ide én már nem hívok barátokat.

Idegileg már kezdek elfáradni ebben, már fizikai tüneteim (fájdalmak) is vannak a folyamatos balhék miatt. Mivel már nagykorú vagyok, segítséget hivatalos szervtől nem kapok, de apám úgy tud hazudni, mint a vízfolyás, és sajnos vannak kapcsolatai hivatalokban, de én már bármit vállalnék, ami bizonyíték lehet, a hipnózist is, elmenni anyagi okok miatt nem tudok, nem tudom, meddig bírom.

De úgy rendeztem el magamban, hogy úgyse tudok változtatni rajta, tudomásul vettem, hogy ilyen, de megbocsátani csak akkor tudok, ha őszintén bocsánatot kér, és elismeri a hibáit, szemtől szembe, én akkor megbocsátok neki, de tudni fogom, ha hazudik, és ha hazudik, akkor bár megbocsátok, de megvetem, de a továbbiakat már Istennel rendezze el...

Kedves Kérdező!

Nem tudom mi lehetett az oka annak, hogy édesapád fizikailag bántalmazott. Valójában nem is lehet ezt okkal magyarázni. Mégis én a megbékélésre, a megbocsátásra bátorítanálak. Tudom, nem sok szeretnivalót látsz benne, de próbálj vele beszélgetni a jónapoton kívül többet...

Próbálkozz vele, ha van esetleg valami tapasztalat eredmény, akár pozitiv, akár negatív, szívesen meghalgatnálak privátban.

Hidd el, van megolda!

Őszinte megértéssel