Főleg kamaszokhoz szólna a kérdésem, Ti hogyan viszonyulnátok ehhez a helyzethez?

Szerintem nyugodtan elhívhatják egy-egy programra vagy akár csak hozzátok beszélgetni, főzni, társasozni, filmezni stb. és kérdezzétek meg neki lenne-e kedve valamihez. Nem kényszer, de ha van hozzá kedve, szívesen van veletek, olyan a program stb., akkor lehet örül neki. Nem hinném, hogy az jutna eszébe, hogy sajnáljátok stb., szerintem értékelné, hogy ez egy kedves gesztus és gondoltok rá.

A korkülönbség miatt pedig nem aggódnék. Az én tesóm 15 évvel idősebb nálam és én kamaszként is rendszeresen programoztam vele és a párjával, kirándultunk, bicikliztünk, strandoltunk, állatkertbe mentünk, filmeztünk, nyaralni is mentünk együtt stb. Azért az már az a kor, amikor szerintem felnőttekkel is jól érzi magát az ember.

Ne hegyezzétek ki az anyukája betegségére. Hívjátok el olykor egy jó programra, társaságba, ünnepeljétek meg az évfordulóit. Éljetek laza családi életet vele együtt. Ő már nagykamasz, könnyebben mozoghat, mint mikor kicsi volt.

Közben el lehet ejteni, hogy forduljon hozzátok, ha segíteni kell.