Volt aki drasztikus lépéseket tett a családja ellen?

Igazából senkit nem érdekel, hogy neked mi drasztikus, meg mi nem. Nálunk nagyszülő (én nagyszülőm) lett kitiltva, mert undorító viselkedése volt. Telefont nem vesszük fel, kapu zárva. Ha meghalt, majd értesülünk róla. Konkrétan senkit nem érdekel már.

Nálunk a vérségi kötelék csak egy LEHETSÉGES plusz. De ez nem jelent semmit, ha a másik egy gomba módon telepszik rád.

Szüleimmel, anyósomékkal is voltak már mosoly szünetek, akár évekig, tehát nem is mentünk egymáshoz egyszer sem, évi max egy telefon. Amikor megértek arra, hogy bocsánatot kérjenek és kezdeményezzenek, akkor vissza jött a viszony, de nyilván nem a régi. Elég egyszer eljátszani mégegyszer, többet biztos, hogy nem beszélünk, nem lesz 4.-5.-6. esély.

Elég egyszerű a képlet, aki csak bánatot okoz, azt kizárjuk. Ha anyám, ha testvérem.

Ismerek ám olyan családokat is, nem is egyet a rokonságban, ahol minden is sz/r, de mert "mégis csak egy család vagyunk", mindig minden meg van bocsátva. :)

Na itt aztán vannak szappanoperák, az egyik úgy beszéli ki a háta mögött a másikat, hogy csak na, a lehető legaljasabb módon, mégis mindig mindenki tűr. Hát én nem tűrök. Támadok.

Otthon éltem 33 éves koromig.

Egyik oka a pénztelenség volt, másik pedig az, hogy féltettem anyámat. Apám bántalmazta, akit hosszú idő után dobott csak ki, s én azt sem bántam volna, ha ketten maradunk, csak legyen nyugalom. De anyám sem könnyű eset, lévén állandóan csak panaszkodik. Az új pasi normálisnak nézett ki, de egy hét után kiderült ez is defektes, és iszik. Én akkor hoztam egy nehéz döntést, és inkább 200 km-re költöztem egy szobán osztozva másvalakivel. Nem volt privát szférám, de legalább nyugalmam sokkal nagyobb volt.

Aztán ez az illető máson is segíteni akart, így a szobát a járványhelyzet miatt elvesztő barátjának is felajánlotta, így már hárman voltunk. Engem nem zavart, még ki nem derült mekkora sz*rt kavart, és végül én leléptem egy ismerősömhöz négy hónapra. Szabadnapos voltam, amikor az élettársa részegen felhívott, beleszuszogott a telefonba és letette. Ezt többször megismételte, anyám is felhívott zaklatottan, hogy fél, hogy bántalmazni fogja. Na akkor este elindultam a keleti felé, és több, mint két órás utazás után hazaértem, és a földhöz vágtam az élettársát.

Nem bántam meg, mert ha azóta haza megyek akkor kussol, és bent van a szobában. Igaz, hoyg emiatt anyámat megverte, de erős voltam, és akkor elmondtam a véleményemet anyámat. Miszerint ő választotta ezt a pasit is, és nem hiszem, hogy az életemnek arról kellene szólnia, hogy az anyám bajait hallgatom, és rögtön ugrok időt, pénzt, idegrendszert feláldozva, hogy megmentsem.

"Nálunk a vérségi kötelék csak egy LEHETSÉGES plusz. De ez nem jelent semmit, ha a másik egy gomba módon telepszik rád." Szerintem is. Anyám folyamatosan próbál bennem bűntudatot kelteni, hogy nem beszélek a testvéremmel, nem vagyok vele hajlandó törődni. A testvérem egy pénzéhes, másokon élősködő, arrogáns gyökér. Anyámnál él 30+ évesen és még neki áll feljebb, anyámnak kell meghúznia magát a saját lakásában. Egyszerűen elképesztő amit művel. Félelmetes. Mostanában mintha javult volna a helyzet, de például arra lusta, hogy kimenjen magának cigiért. Végtelenül önző, megmondja, hogy ő mit akar enni, és általában ezek nem olcsó dolgok, de egy rohadt csokit nem bírt venni karácsonyra anyának. Ennél sokkal durvábbakat csinált, érzelmileg zsarolta, hogy bulizásra bassza el a pénzt és még sorolhatnám. Lopott tőlünk.

És anyám annyira... nem is tudom agymosott lett? Vagy valami stockholm-szindórma szerű dolog, tehát ez a nagy lusta kan a szent, én meg a gonosz sárkány, mert nem vagyok hajlandó komolyabban nyitni felé. Olyan mintha arra próbálna idomítani, hogy majd ha már ő nem lesz majd én tartsam el a drága testvérem seggét.

Ilyeneket mond, hogy elnézőbbnek kéne lennem, mert ő ilyen sajnos, és hogy szeressem, mert a testvérem. Miközben csak akkor keresett meg évek alatt, amikor pénz kellett neki, de ha én otthon egy rohadt mosogatásra kértem meg, akkor ajtót csapkodva arrogánskodott, mert ő az istencsászár.

Előre félek, hogy nekem is majd egy drasztikus döntést kell hoznom, ha egyszer kopogtat az ajtómon, hogy neki szállás kell és koszt. A saját élettársam és leendő gyerek érdekében.

Hát van egy pár 😃 tudni kell rólam hogy nem vagyok egy haragtartó de emellett nem vagyok szentimentális se én nem fogok senki után loholni ha nem kellek neki nem kellek majd ha változtatni akar rajta jelzi és meglátjuk.

Szóval sorban. Keresztszüleim: még gyerek voltam mikor összevesztek szüleimmel azóta csak akkor hív fel ha valami olyan nyűgje van ami az én szakmámban vág de akkor is csak akkor ha már más szakember nem segít neki és akkor elhúzza a rokon kártyát én meg lekoptatom régi nóta.😃

Nagynéném: sosem voltak túl jóba apámmal mert bár a nagynéném a kedvenc gyerek (nagymamám se titkolja ami mondjuk meredek ) mégsem ő ért el dolgokat az életben hanem apám és emiatt haragszik a világára és magára néha találkozom vele a városba akkor köszönünk és akkor úgy tesz mintha én érdekelném én meg úgy mintha pont nem szarnám le őt. 😃

Unokatestvérem: na ő fájó pont volt picit családi bulikon együtt lógtunk de az az igazai szoros egymásnál alvós nagyszülőknél alvós téma sosem volt (lásd a nagynéném részt) de jól megvoltunk, és bár nagyot mondani mindig szeretett (amit gyerekként mivel idősebb volt el is hittem) sajnos felnőtként sem vetkőzte le a szokását bár ezzel ártani senkinek sem ártott csak a helyén kellett kezelni egy idő után a saját hazugságai elkezdték az életét felemészteni és mikor ez miatt a családból kritikáka érte (bár személy szerint tőlem nem az ő élete ő dolga) közölte, hogy magasról szarik a családjára őt többet ne keresse senki.

Én ezt a vérségi dolgot sosem értettem mintha ez minden fájdalmamat annulálna egy életre és ezért minden felett szemet kell hunyni hiszen egy vérből valók vagyunk ami hülyeség azt ki kell érdemelni. Nekem is volt már sírás rívás, hogy miért nem hívtam el ballagásra vagy mondjuk, vagy miért nem mutattam be a páromat nekik. Mondtam, hogy azért mert azt ki kell érdemelni, nem fogom a saját boldogságomat és a saját érdemeimet irigy és kétszínű emberekkel megosztani és nem fogom a páromat kitenni ilyen embereknek (mondjuk csak lábjegyzetben teszem ide, hogy akkor micsoda felháborodás lesz mikor arra ráfognak jönni, hogy a közelgő esküvőmre se lesznek meghívva alig várom)