Mint egészséges ember összejönnél 1 mozgás sérülttel?

Az emberi értékekre fogékony emberek hajlamosak arra, hogy igennel válaszoljanak egy ilyen kérdésre.

Nem kell messzire menni példáért:

A mozgássérültek többsége ki van szolgáltatva - szinte minden területen - a környezetnek, de értelemszerű, hogy az egyik legkomolyabb, mindennapi problémájuk a helyváltoztatás, a mozgékonyság hiánya.

A fenti okokból kényszerülnek arra, hogy olyan elfoglaltságot keressenek maguknak, amely által értékesnek, a társadalom számára hasznosnak érezhetik magukat, - amelyek többnyire ülőmunkák, szabadidős elfoglaltságok...

Így lehet az egyik "legjobb barátja" - egy mozgáskorlátozott embernek - a számítógép, - ez a külvilággal összekötő (egyik) legfőbb kapocs.

Viszonylag nem nehéz megismerkedniük olyan emberekkel, akik nem látják az állapotukat, - és a neten (is) szerzett ismeretek által túlnyomó hányaduk átlagon felüli intelligenciával bír.

Tehát adott egy ismeret, amely elmélyül - egy ellentétes nemű - internetfelhasználóval és nagyon jól elvannak.

Aztán hiányozni kezdenek egymásnak kölcsönösen, - érzelmi szálak szövődnek...

Az érintett idővel felfedi titkát, amikor kiderül, hogy valójában mennyire is mélyek ezek az érzelmi szálak.

Azok az emberek, amelyek az emberi értékekre fogékonyak, továbbra is ki fognak tartani a kialakult kapcsolat fenntartása mellett, - míg az őszintétlen kapcsolat elsorvad...

Az előbbi ember "Igen" -t válaszol a kérdésedre, - nagy bizonyossággal én is így tennék, - de az én esetemben az a kizáró ok erre, hogy 12 éve együtt élek egy Hölggyel, aki miatt nem mélyedek bele semmilyen új kapcsolatba, - amely a "lecserélésére" irányul.

Azért mozgássérülteknél is vannak fokozatok, és van egy szint, amin túl már nem érzek erőt magamban, hogy egy sérült ember párja legyek (ennek ellenére barátként, testvérként, szülőként nem érzek akadályt, de a párkapcsolat speciális dolog).

Egyébként volt egy sérült ismerősöm, akinek annyi volt a sérülése, hogy egyik kezén nem fejlődtek ki ujjak, és erősen kancsal volt, mindent meg tudott csinálni egyedül, mégis ugráltatta a családját, és nagyon nem tetszett a viselkedése (bár mi csak "barátok" voltunk). Nos, ez már ugye a másik oldala a dolognak, hogy bánik az emberekkel, hogy ne használja fel a sérülését mások kihasználására.

Egyébként ismerek 2 nagyon gyengén látó embert, igaz, csak munkatársak voltunk, de őket és a segítő kutyáikat valahogy mindenki, aki ismeri, nagyon kedveli, nem élnek vissza a sérülésükkel.

Az én édesapám sánta, de ettől függetlenül nem tudom...

Ne haragudj, de tényleg nem tudok erre a kérdésre így válaszolni. Más lenne a helyzet, ha benne lennék.