A családi problémák ennyire kihatnak a felnőtt életre?

Előre leírnám nem hibáztatok senkit és tudom csak rajtam múlik a sorsom és próbálok kilábalni abból amiben épp most vagyok.

Úgy nőttem fel, hogy folyamatosan vitáztak a szüleim dühüket pedig rajtunk gyerekeiken adták ki vagy ordibálással , vagy veréssel. Volt, hogy verekedtek egymással bár ez tényleg ritka volt és sajnos volt, hogy előttünk akart az egyik szülőnk véget vetni az életének. A nagymamám velünk élt rendszeresen vert leköpött de amikor elmondtam a szüleimnek nem hittek így megint csak megvertek...

Kigúnyoltak és undorítónak neveztek és sosem voltam nekik semmiben elég jó, ha elakartam mondani a problémáim nem érdekelte őket mert nekik is van elég bajuk. Kifelé másoknak persze nem így adták elő mindenki előtt megjátszották a jó szülőt. Nagyon sokáig úgy gondoltam ez nincs hatással az életemre de pár éve súlyos depresszióval küzdök nagyrészt azért ahogy felnőttem. Már nyugtatóval sem tudok aludni de őszintén nem is akarok nyugtatón élni mert ez nem normális.

Néha most jó néha borzasztó a csalàdommal a kapcsolatom.

Próbáltam én is többször véget vetni az életemnek de ez szintén nem megoldás és már bánom. Senkinek sem mesélek arról , hogy nőttem fel volt valaki akit közel engedtem magamhoz neki elmondtam de érzelmileg ő is padlóra tett.

Kényszeresen vágyom arra, hogy valaki szeressen és elég jó legyek neki de ez nem fog menni, ha magamat is kevésnek tartom és úgy érzem senkinek sem vagyok elég. Talán most egyedül kellene lennem? Vagy keresni valaki társaságát?

Rázúdítani senkire nem akarom a problémáim.

27N