Jól gondolom, hogy nem nekem kell lépéseket tennem annak érdekében, hogy a húgom szóba álljon a szüleimmel? Szerintetek ki fognak békülni?

A hónap elején anyu meg a húgom összekapott, a húgom azóta nem áll szóba a szüleinkkel, szó nélkül utazott vissza az albérletbe a lakótársaihoz, a személyes cuccait otthonról elvitte. Telefont nem veszi fel a szüleinknek, anyut közösségi oldalakon letiltotta. Velem beszél, én beszélek a szüleinkkel, mert nem vagyok érintett a vitában, és hallom mind a két oldalt. Őszintén szólva megértem a húgom döntését, bár szerintem kicsit túlzó volt a reakciója.

Alapból kezdjük ott, hogy nem annyira fényes a családi kapcsolatihálónk. Ezt próbálom lerövidíteni, ha valakit nem érdekel, skippelje, jelölöm majd, hogy hol kezdődik az aktuális vita.

Apán ivott, amikor 10-15 év között volt a húgom. (Én amúgy három évvel vagyok idősebb) Anyu vele maradt, mindig a pártját fogta, stb. Apu leszokott idővel az ivásról, azóta olyan, mint egy random idegen, nem csinál semmit, amikor otthon van, csak van, nézi a tvt, nem igazán kérdezi, hogy hogy vagyunk, ha mondani akar neki valamit a húgom, vagy én, akkor meghallgatja, de nem mutat érdeklődést, igazából a szobanövénynek is lehetne dumálni.

Anyám meg hát, az a szülő, aki szeret leuralni. Nem számít semmi, csak a látszat, amikor apánk ivott, akkor soha nem értette meg, ha azért csúszott be egy-egy rossz jegy, mert délután háromtól este 11-ig konstans ment az üvöltözés, meg a rohadt hangos mulatós, amitől a saját gondolatait nem hallja az ember. Max ilyen pár perc csend volt, amikor anyunak sikerült meggyőzni a fatert. Ilyen rossz jegyeknél mindig mi voltunk lecseszve, hogy lusták vagyunk. Anyu nem épít ki bizalmi kapcsolatot, neki jár az információ. Ha nem mondasz el neki valamit, az azért van, mert olyan vagy mint az apád, tehát magbízhatatlan, hazudós. Gyakran vádaskodik, ha van alapja, ha nincs, hajlamos hazugsággal gyanúsítani a legabszurdabb semmiség miatt.

Én szerencsére hamar szabadultam otthonról/az otthoniaktól való függésből, anyámmal azóta, amióta független vagyok, egészen vállalható a kapcsolatom. Nem bizalmas, de mivel amióta nem függök tőle, nem engedi meg magának velem szemben azt, amit korábban, vagy ez idáig a tesómmal szemben. Nekem megengedte, hogy szakmát tanuljak általános után, mert nem voltam olyan jó tanuló, hogy ciki legyen a faluban, ha hagy "elkallódni" azzal, hogy nem gimnáziumba járat. A húgom nem volt ilyen szerencsés, nála erőltette a gimit.

INNEN KEZDŐDIK A LÉNYEG.

Szóval a húgom gimi után elment egyetemre, most másodéves. Anyuékkal abban maradtak, hogy eltartják, ne vállaljon diákmunkát. De ezt így, hogy nyáron se, különben vége az egész támogatásnak. Annyit nem kapott, hogy félre is tegyen belőle, tehát, ha a szüleim szándéka szerint alakul, akkor egyetemi tanulmányai +amíg megtakarítása lesz legalább egy albérlet kauciójára. Néha csekkolta anyu, hogy pontosan hány forint van a számláján, és az alapján döntötték el, hogy mikor küldik neki a pénzt.

A húgom mesélte, hogy a veszekedés előtt hónapokig bemondásra elhitték neki, hogy annyi van a számlán, amennyit mond, lényegesen kevesebb volt a vita, ő ebből azt vette le, hogy tök jó, neki is kezd normálisabbá válni a kapcsolata anyuval.

A veszekedéskor az történt, hogy anyu aznap utalt pénzt a húgomnak, illetve azt megelőzően megkérdezte, hogy akkor pontosan mennyi van a húgom számláján. A húgom erre válaszolt, pont mint az elmúlt hónapokban eddig mindig. Anyu az utalás után látni akarta, hogy a húgom belép a netbankba, és megmutatja a pontos összeget. A húgom erre visszakérdezett, hogy dehát miért, ő már aznap megnézte(amit anyu nem látott), megmondta, hogy mennyi, az utalás után nyilván annyival több. Anyu meg erre kapásból vádaskodni kezdett, hogy azért nem mutatja meg a húgom, mert hazudik, legközelebb nem utal semmit, ha nem láthatja előre a netbankban, hogy mi van. A húgom meg továbbra sem mutatta meg, nekem ezt azzal indokolta, hogy amúgy nem hazudott, anyu kapta fel instant a vizet, ő meg a minősíthetetlen stílusra nem volt hajlandó bizonygatni az igazát, miközben hónapok után a semmiből jött a vádaskodás.

Ezt követően másnap úgy ment el a húgom, hogy még akkor távozott, amikor még senki nem volt otthon(hétköznap). Visszament az albérletbe, visszautalta anyunak a pénzt, küldött neki egy messenger üzenetet, hogy "bszd meg a pénzedet", majd letiltotta. Azóta nem beszélnek.

Azt tudom, hogy a tanév eleje óta titokban dolgozott a húgom, idővel már úgy volt vele, ha anyám megint random vádaskodásba kezd, vagy bármilyen családi balhé tör ki, akkor ő azzal a lendülettel lelép, megszakítja a kapcsolatot, mert kb 2 hóna után rájött, hogy van annyi bevétele, hogy el tudja magát tartani.

Anyám szerint neki van igaza, függetlenül attól, hogy nem hazudott húgom, ugyanis anyám azt gondolja, hogy a húgomnak igenis meg kellett volna mutatnia a netbankot. Anyu nem akar bocsánatot kérni, szerinte nekem kéne beszélnem a húgommal, hogy "jobb belátásra térjen". (Én ezt nem fogom megtenni. Nem dolgom megoldani.) Ja meg várja, hogy mikor megy vissza a húgom pénzért könyörögni, mert ő azt hiszi, hogy csak annyi félretett pénze van a húgomnak, amit a rokonoktól kapott ünnepekre, és nem költötte el az évek alatt. És, hogy majd rájön a húgom, hogy nélküle (anyu nélkül) nem tud megélni.

A húgom nem kíván hazamenni a szülői házba. Úgy van vele, hogy tudják a szüleink, hogy hol lakik, ha van mondanivalójuk, akkor keressék személyesen, őt ezek után totálisan nem érdekli, hogy helyre legyen hozva a kapcsolat, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ez már a sokadik eset volt a nagykorúsága óta, hogy anyu az anyagiakkal zsarolja.

Mit gondoltok? Helyes, hogy ki akarok maradni ebből az egészből? Szerintetek mennyire valószínű, hogy kibékülnek?