Mit tegyek? A szüleimnek semmi sem jó, hiába próbálkozok, mindig többet és többet akarnak.

Mondd meg, hogy ha ennyire nem becsülnek meg, akkor majd nem csinálod. :)Mosolyogva hagyd ott a koszos edényt, a szennyes kosarat, stb. Próbáld angyali mosollyal, nyugodtan hallgatni ahogy ordibál, de egyszercsak kifárad...saját tapasztalat. :D Anyád majdcsak észreveszi, hogy mekkora segítség voltál.

Mi az hogy nem engedik??? :D Nagykorú vagy, édes ecsém...ha megteheted, akár másnap is költözhetsz, ilyen nincs hogy nem engedik. Miért, eléd állnak késsel és nem engednek ki az ajtón? :D Ne már....

22N

Szerintem ha van lehetőséged költözz el. Már "nagyfiú" vagy, és ha megteheted, jobb lesz, ha külön életet kezdesz. Gondold el, ha lesz majd barátnőd, akkor azt is hagyod majd, hogy abba belekössenek? Ugye, hogy nem? :)

A szülők is változnak, "öregszenek", már mindent máshogy fognak fel, mint a "gyerekek". Máshogy látják, a világot, és néha kiakadnak. De ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnek Téged :)

Ha nincs lehetőséged elköltözni, akkor mondd el nekik, hogy tudod mik az elvárásaik, és próbálsz a kedvükre tenni, de neked is vannak rosszabb napjaidat, amikor fáradt vagy, és pihennél egy kicsit, és jó lenne, ha ezt megértenék. (Persze, ezt higgadt körülmények közt add a tudtukra! :)) )

Most akkor ki akarnak tenni, vagy nem engedik, hogy elmenj? Nem értem a szüleid, de ez egyáltalán nem normális, amit csinálnak. Mióta megy ez?

A helyedben megpróbálnék továbbtanulni, és kollégiumba kerülni, vagy megtennék bármit, hogy minél hamarabb elmehessek onnan. Egyébként nem akadályozhatnak meg, ha egyszer eldöntöd - ne legyen lelkifurdalásod, az ilyen ember, aki dolgoztatja a gyerekét, nem szülő! Akaratod ellenére nem tarthatnak otthon.

Egyébként van egy olyan érzésem, hogy neked ez a legkényelmesebb: némi házi és ház körüli munkáért cserébe van hol laknod, mit enned, és nincs gondod a számlákra, és talán ezért nem akarsz elmenni. Ha nem így van, ne vedd sértésnek, de láttam már ilyet is.

Én is így vagyok, szintén 19 éves, lány. Mindig is jó tanuló voltam, egyetemre mentem (most leszek másodéves), ahogy várták, nyelveket tanulok, nagy remények fűznek külföldhöz. Itthon segítek, sosem mondok nemet. Nem mondom, hogy egész nap robotolok, de sokmindent megcsinálok anyámnak. De ez sosem elég nekik, ha itthon csomó mindent megcsinálok, akkor jön az, hogy miért nem vagyok ott apám vállalkozásában és miért nem viszem én az üzletet, ha tanulnom kell pár napig a vizsgákra, lehurrognak, mert nem azt figyelem, hogy milyen elvégezendő házimunka lenne még itthon, hanem készülök, ha mégis robotolok, és rossz lesz a vizsgám, akkor anyám pampog, hogy lusta dög vagyok, tehát semmi nem jó nekik, soha semmi! És ha fel merem emelni a szavam ellenük, akkor jön szintén az, hogy ha nem tetszik, el lehet menni. Persze mikor felhoztam, hogy fizessék ki az albérletet, mert a 10ezer Ft-os bérletek és a napi 4 óra bejárás/utazás mellett az albérlet sokkal emberségesebb lenne, akkor kiröhögtek, hogy őrájuk aztán ne számítsak (pedig nem vágná földhöz őket anyagilag, nem vagyunk szegények), ők nem fizetnek egy fillért sem, hogy el tudjak költözni. Máskor meg jön az, hogy mikor húzok már el innen. Ki érti ezt?! Ja, és a legjobb az egészben, hogy van egy 16 éves húgom, aki egész nyáron itthon fekszik, meg csavarog, a nyár alatt még egy kézmozdítást nem tett, a szobájában rohad a kaja stb. De ő anyuci szeme fénye, ő a tökéletes, a mindenség, anyám állandóan a s*ggét nyalja és mindent kifizet neki, mindent eltűr neki, ő a jókislány, én meg vagyok a kupac ***, csak mert nem négyes feletti az egyetemi átlagom, nem tartom el a szüleimet 19 évesen, nem vagyok alázatos és bálványozó velük, nem vagyok képes az egyetem és a felsőfokú nyelvvizsgára készülés mellett még napi 8 órában dolgozni is az egyetlen, 50km-re lévő munkahelyen stb.stb. Mind-mind ezek miatt én rossz ember vagyok a szemükben.

Sajnos vannak ilyen szülők, sőt ilyen emberek, akiknek sosem elég jó valami, akik örök elégedetlenek. Ennek az a titka, hogy az ilyen ember, aki mindent csak kritizál maga körül, az saját magával nincs megelégedve! Saját magában nem volt képes megteremteni a békét és az egyensúlyt, saját magával sincs kibékülve. Így hogy is várhatjuk, hogy majd mi, egyszerű "alattvalók" (az én szüleim kb így néznek ránk), majd pont mi leszünk nekik megfelelők. Ebbe bele kell törődni, segíts nekik, amennyit tudsz, mellette pedig szánj a jövőd építésére is elég időt és energiát, minél előbb szerezz saját állást, saját pénzt, aztán elmehetsz és élheted a saját életed. De addig azt a pár évet ki kell bírni, én már nagyon sokat harcoltam az igazságtalan szüleim ellen, de mind hiábavaló volt. :(

19/L