Anyukak ti milyen anyagi hatterel mertetek be valalni babat?

Munkahelyetek is van??

Nekünk nem volt x összegünk a bankban de volt/van munkahelye mindkettőnknek így vállaltuk a gyerekeket.

2 gyerekünk van

Én 18 évvel ezelőtt szültem.Tudom sokan azt írják majd ,hogy akkor könnyebb volt az élet,de ez nem igaz.Akkor is csak reménykedhettél hogy kapsz hitelt,és akkor is csak reménykedhettél hogy gyedből visszamenni dolgozni nem vágnak ki az első héten.

Nem írom,hogy tervezett terhesség volt..Nem volt az.Csak úgy bejött.De 20 évesen,már volt egy szakmám és dolgoztam,így úgy döntöttük,hogyha ez a baba meg akar születni akkor adunk neki esélyt az élethez.

Így 20 évesen nem volt se lakásunk,se félre tett pénzünk..Ráadásul olyan szülőkkel áldott meg a sors akiktől még véletlenül sem kaptam segítséget..De így a semmibe vállaltuk a babát.Kezdtük azzal anyósomékhoz költöztünk,majd onnan,vidékre egy albérletbe.Mi felnőttek lemondtunk mindenről hogy a fiúnknak mindene meglegyen.Nehéz volt.Évekig nem hogy nyaralni,de szórakozni sem jártunk.Később amikor óvis lett jött a neheze..Munkát kellett keresnem,de mindenhonnan elküldtek mert van kisfiam..Végül nevetséges fizetést vállaltam,csak hogy dolgozhassak..

Ma ott tartunk,hogy bár elváltunk,de a fiam 18 évesen Angliában tanul már évek óta..Idén érettségizik,és tovább akar tanulni..

Van otthonunk,és mindenünk megvan..Ma már tudok nyaralni,és szórakozni is..Sosem bántam meg,hogy a nagy semmibe mertem vállalni a fiamat,mert az ember ha megvan a pici úgy alakítja az életét,és minden ami fontosnak tartott már nem is volt érdekes.Így mindig is volt pénz a babára..Ha az anyagiakat néztem volna,ma itt lennék 38 évesen gyerek nélkül..Sokat veszítettem volna..

Mindkettőnknek stabil, bejelentett munkahelye volt/van, én átlagosan kerestem, a férjem kicsit jobban.

Amikor megfogant a baba, én 24 éves voltam, a férjem 25. Egy egy egyszobás albérletben éltünk, nem azért, mert ne futotta volna többre, de nagyon jó helyen volt Budapest belvárosában, alacsony volt a rezsi, és kettőnknek minek nagyobb. Aztán vettünk egy 2,5 szobás panellakást hitelre az agglomerációban, a baba már oda született.

Nem nagyon vásároltunk előre, de szerencsénk is volt örököltünk sok dolgot, és a szüleink is segítettek, illetve segítenek a mai napig. Valami tartalékunk volt, de azt elvitte a lakásfelújítás meg a berendezési tárgyak megvásárlása.

Most a másodikat várjuk, nem élünk nagy lábon, autónk sincs, de nem nélkülözünk. A kisfiunk nem kap meg minden vackot, nem veszek neki tízezerért kabátot, használtan kapja a ruháit, viszont soha nem kerültünk olyan helyzetbe, hogy ne lett volna pénz pelenkára vagy cipőre (az tényleg drága volt, 8500 Ft), vagy ne fizetnénk a számlákat. Szerintem szépen nevelgetjük, nyaralni ugyan nem voltunk, de sokat járunk kirándulni, igyekszünk sok időt együtt tölteni hármasban stb.

Nem hiszek abban, hogy vagyonok kellenének egy gyerek felneveléséhez. Oké, a Te kereseted részben kiesik, ezzel számolni kell, de például olyan programokra, hogy mozi, színház úgyse költötök egy darabig, abból kijönnek a gyerek dolgai. Iskolás korban talán már többe kerül, ezt nem tudom, de egy csecsemő tényleg ritkán emészt fel többet, mint a családi pótlék.

Munkahelyünk volt mindkettőnknek, azon kívül semmi. Albérletben lakunk, meg kell nézni minden fillért, hogy hova teszünk, de szerencsére nekünk és a gyerkőcnek mindenünk megvan. Ráadásul én közöltem párommal gyerekvállalás előtt (ő hozta fel, hogy szeretne), mondtam neki, hogy jól gondolja meg, mert én kettőt szeretnék másfél év különbséggel, tehát egy gyereket nem szülök, csak ha vállalja a másodikat is :) Most másfél éves a nagyobbik, és két héten belül megszületik a kicsi.

Nem volt félretett pénzünk, minden hónapban vettünk valamit, nem egyszerre és a legtöbb holmit Vateráról, Expresszről szereztük be, és szerezzük a mai napig is, ami szükséges.

Egyik volt kollégámmal beszélgettem a minap, és kiéreztem a szavaiból, hogy felelőtlennek tart, majd elmondta, hogy ő a feleségével majd akkor vállal gyereket, ha kifizetik a lakást, lecserélik a kocsit 12 évesről egy max 2 évesre, és lesz annyi félretett pénzük, hogy mondjuk ha táppénzre kell mennie, vagy megszűnik a munkája, akkor is elég legyen. Mondtam, hajrá, 20 év múlva visszatérünk a témára.

Persze nem arról van szó, hogy elítélném, hisz ez a felelősségteljes gondolkodás, de mire ez a "kellő egzisztencia" megvan, talán ki is futunk az időből...

Kicsit offolom a kérdést:

Kicsit "irigykedem" azokra, akiknek már van babája.

Én idén leszek 30, idén volt az esküvőnk.

Mindkettőnknek van munkahelye, de per pill félrerakott pénzünk nincs sajnos. Az a gond, hogy a mostani fizunkból 0-ra jövünk ki. Ráadásul nem is vagyunk a teljes összegre bejelentve.. Így nem merünk még babát vállalni.

Néha el is szomorodom emiatt. Pedig nem élünk nagylábon.