Van itt valaki olyan akinek semmilyen érzése nincs a anyukája felé? Akit annyiszor bántott már az életben h már semmit sem jelent neki?

Bennem semmi sincs az anyám számára. 3-an vagyunk testvérek, és miután apámmal elváltak mindig ott hagyott minket a lakásban, ment az éppen aktuális pasija után, és őt istenítette. Azért váltak, mert apám sokat ivott, és verte anyámat, és a végén már minket is. Mindig azzal vádolta, hogy megcsalta, amit soha nem hittünk el neki, de hát még gyerekek voltunk. Anyám válás utáni élete nem éppen az ártatlanságát bizonyítja. De ez mindegy. Ott maradtunk 3-an sokszor heti 1 db 1000Ft-sossal, és osszuk be. Mindig hazudott, egy szavát sem lehetett elhinni. Ha megígért valamit, azt soha nem teljesítette. Ha mondott valamit, annak a fele sem volt igaz. Ráadásul eléggé bután hazudozott, mert sokszor maga sem emlékezett rá, mit is mondott, és az egyik szavával ütötte a másikat. A húgomat lehúzta anyagilag eléggé rendesen, most az öcsémet pumpolja, de remélem megjön neki is az esze hamarosan. Az öcsémet mi neveltük fel a húgommal. Mi etettük, mi ruháztuk. Ha mi nem vettünk meg neki valamit, akkor az nem volt neki. Legyen szó iskolai holmiról, vagy alsógatyáról, vagy akár egy szelet parizerről.

Az unokákkal megy most az így szeretem-úgy szeretem, de velük is csak szóban. Már a 7 éves kicsi lányom is átlát rajta.

Nem vagyok büszke az anyámra, nem szeretem őt, sőt, ha nem lenne az anyám, szóba sem állnék vele. Ezt amúgy meg is mondtam neki én ,is és megmondta a húgom is. Az öcsénket még tudja vakitani sajnos, nem tudom mit ad be neki, de még csak miatta állunk szóba vele, hogy ne tudja teljesen ellehetetleníteni anyagilag. Mert neki a nemzeti bank összvagyona sem lenne elég, annyi kifolyik a kezei közül.