Mit szólnátok ahhoz ha kapnátok egy lakást a szülőktől? (részletek lent)

Az igazság az,hogy én téged mint anyukát egy kicsit életképtelennek tartom.

Rengetek kifogást írsz,hogy mit miért nem tudsz csinálni.Pedig ahogy mindenki más aki semmi segítséget nem kap tud vasalni,mosni,vásárolni gyerek mellett,de te lazán elviseled hogy anyád cipekedjen,dolgozzon helyetted.Nekem már ezért is lelki ismeretfurdalásom lenne,és forogna a gyomrom a szégyentől.A lakásról annyit,hogyha valaki azért marad az albérletbe(ahonnan bármikor kirakhatja a tulaj) mert olcsóbb a rezsi,annak elment az esze..

Te egy elkényeztetett,egyedül képtelen megcsinálni dolgokat ember lehetsz..

Imádkozz,hogy anyukád nagyon-nagyon sokáig éljen még (és ezt tényleg nagyon kívánom én is) mert ha ő nem lesz,akkor te bajban leszel..(azért nem árt ha néha kezedbe veszed a vasalót,hogy tud mire való..

Sajnos egyet kell értenem az előzővel.

Sok olyan családot ismerek, ahol már nem élnek a nagyszülők, Apuka látástól-mikulásig dolgozik, Anyuka mégis meg tud csinálni mindent. Szerintem is jó lenne, ha kicsit önállósodnál.

A panel meg ugyanolyan, mint a többi lakás, gondolom most sem kertes házban éltek. A rezsi nem hiszem, hogy 45 ezerrel lenne több, úgyhogy valószínűleg spórolnál is. Vagy max. ugyanott tartanátok.

Mellesleg én a fenekemet a földhöz csapkodnám örömömben, ha kapnék egy lakást...

2 éves gyerek eljátszik magában. 2 éves gyerekkel el lehet menni boltba, és nem kell 10 liter tejet megvenni egyszerre.

Ha mondjuk, a közösköltség lesz 10 ezer, nehogy már minden hónapban 35 legyen a fűtés a panelban! Bolond vagy, ha nem fogadod el.

Az a bajod, hogy anyád, a feneked alá tesz mindent.

Egyetértek az elsővel. Két éves gyerek mellett már minden házimunkát,bevásárlást meg lehet csinálni. Nem kell egész nap a gyerekkel foglalkozni,tudnia kellene egyedül is eljátszani.

Én sem vagyok a panel híve,de egy saját lakás sokkal jobb,mint egy albi,akkor is,ha kicsit több a rezsi. Onnan nem tesz ki senki. Az albiból pedig kitehetnek.

Szerintem nagyon sokan kiugranának a bőrükből örömükben, ha egy lakást tolnának alájuk.

Az albérlet rezsivel, mindennel együtt 45ezer? Akkor nagyon-nagyon jutányos...

Igazat adok az előttem szólónak, tényleg meg kellene tanulnod kicsit leszakadni anyukádról, mert sose tudhatod, mikor jön neadjisten olyan helyzet, amikor magatoknak kell megoldani mindent.

Nem sajnáltatom magam, de 2 gyerekem van, szüleim meghaltak, anyósomék pedig 250 km-re laknak. Megoldjuk a férjemmel, mert meg kell. Persze nem akarok álságos lenni, nyilván elfogadnám a segítséget, ha lenne, de biztos, hogy nem ekkora mértékben.

Hát én repesnék az örömtől.

Elég gyerekesen írsz amúgy... Sok fiatal párnak semmi segítsége nincs, se anyagi, se más. Mégis megoldják. Arról már ne is beszéljünk, akik egyedül maradnak a gyerek(ek)kel.

Neked anyukád mindenben segít - ezzel semmi baj, ha ő szívesen csinálja, miért ne tegye meg -, de még így is nyavalyogsz (bocsi, ez az, amit itt levágtál, egy eléggé követhetetlen monológban), és ahelyett, hogy örülnél egy felajánlott lakásnak, azon panaszkodsz, hogy nem elég luxus neked egy panel... Ilyen hozzáállással várj még, hátha valaki egy kastélyt ajánl majd... Megáll az ész.