Miért vagyok ilyen?

Hogyan tudnék arról leszokni, hogy sokat gondolok a rokonaimra, ismerőseimre? Ők meg rám nem.

Ez már többször kiderült, észrevettem. Magamon is, pld sokszor beszélgetünk a párommal, hogy melyik rokonnal, ismerőssel mi van. Nálatok ez hogyan van? Mért van bennem vajon ez a késztetés, hogy gondoljak rájuk, hogy vajon mi lehet velük? Még nem jöttem rá, ezért érdeklődöm tapasztalatokról.

Olyanokból gondolom ezt, hogy születettek gyerekeim, de rám se nyitották az ajtót. Van egy komoly betegségem, de mikor megtudták se nagyon érdeklődnek róla, hogy hogy vagyok ezzel kapcsolatban. Ha velük van valami fontos, nagysokára tudom meg, azt se tőlük. Emailre, sms-re nem reagálnak, ha felveszik a telót, akkor néhány perc felszínes beszélgetés...

Nem értem, hogy ezek ellenére miért érdeklődöm és foglalkoztat, hogy mi van az ilyen rokonaimmal, ismerőseimmel, régi osztálytársakkal vagy kollégákkal.

Ez nem normális?

Nem vagyok bunkó, elég figyelmes vagyok.

Csak már magányosnak érzem magam ezektől és félek az emberektől.