A többgyerekes szülők egyformán viszonyulnak a gyerekeikhez?

Egyforma intenzitással lehet szeretni. A minőségi megkülönböztetés meg normális, a barátaidat is más és más tulajdonságaikért szereted.

Bár az is igaz, hogy az ember a gyerekét általában feltétel nélkül szereti.

Vannak szülők, akik megkülönböztetnek, vannak, akik nem. Ez is olyan, mint bármi más.

Szeretni egyformán szeretem őket, de mást tisztelek bennük, mert különböző személyiségek. Az egyiknek imádom a logikáját, a humorát, vele nagyon egy húron pendülünk, de a másiknak a szorgalmát, azt hogy könnyen kezelhető, stb.

Nevelésben muszáj őket megkülönböztetni. A szabályok ugyanazok mind a kettőnek, kivételezés nincs, de a fegyelmezés módjában igen. Az egyik szófogadó, vele még kiabálni sem lehet (nem is kell, elég rászólni), viszont van neki is olyan amikor ki tud borítani. A másikat meg erősebben kell fogni, különben elkanászodik, és arra is figyelnem kell, hogy ne nyomja el a testvérét.

Utolsó! Igazad van NORMÁLIS esetben valóban így működik. De gyakran előfordul az, hogy kiemelnek egyet-egyet közülük akit kevésbé/jobban szeretnek, lenéznek/imádnak.... Mi négyen vagyunk testvérek. Nálunk a húgom volt a minden, a tökély. Ő hasonlít legjobban apámra. Akaratos, mindig neki van igaza, agresszív. Az öcsémet és engem bántottak a legtöbbet. Mi önbizalom hiányosak, félénkek, csendesek vagyunk. Hát...ez jutott.

Az biztos, hogy én minden gyerekemet egyformán szeretni fogom és mindent megteszek értük. Arra jó volt a gyerekkorom, hogy tudom milyen nem akarok lenni.

20/L