Örülne vagy rosszul esne a dédikémnek, ha ilyesmiről kérdezném?

Biztosan örülne neki,és te is sokat profitálnál belőle.

Én 75 éves vagyok,a családom kérésére írom az emlékeimet,ahogy éppen eszembe jut és van rá időm.Amikor szóbakerülnek az élményeim,néha jót nevetünk,néha értetlenül hallgatják,és vannak szomorú emlékek is.

Ha végig nézek az otthonomban,néha még én is csodálkozom,hogy miként bírtuk ki mosógép,gáz, stb nélkül.

Akkoriban még rádió is kevés helyen volt,és még sorolhatnám,de erről inkább a dédikédet kérdezd.Jó egészséget kívánok neki és neked is.

Mamám is szeret erről beszélni,mindig faggatom.Amikor kezdődött 5 volt és innen már kiszámolható mennyi a végén.Mindig meséli,hogy ők tanyán éltek és 8an voltak teók és egy román katonát kerestek rajtuk a gyerekek meg be az ágy alá és megzsólalt az egyik öcce h ő éhes Bálint papa pedig bevágta hozzá a paprikáskrumplit és azt ették.Vagy amikor éjszaka Piri mama a 8 gyerekkel szökött az erdőn át mert megtámadták a falut és közbe mindenki sík ideg volt,hogy mi van papival.Ezek olyan örök élmények,én imádom hallgatni ezeket a történeteket.

A tiédnek sem esne rosszul ebben biztos vagyok,viszont van egy rokon néni a szomszédunkban az ő férjét 22 évesen tarkón lőtték a 2.vh-ban.Még a barátai feltették a vonatra de már nem szállt le.Ő nem szívesne beszél róla.Sztem tiszta szívéből szerette mert soha többé nem ment férjhez.

Nekünk am emlékeink is vannak,ük papától aki orosz fogságban volt és a don kanyarból hozott haza ima könyvet dédi mamának.Amikor megfogom mintha én is ott lennék velük együtt:)