Elmeséled a legkínosabb történeted?

A legkínosabb eddig talán az a jelenet volt, amikor először találkoztam anyós jelöltemmel, bemutatkoztunk, és érezni lehetett a levegőben, hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak. Megmutatta nekem a kedvenc vázáját, amit a kedvenc osztályától kapott (gyönyörű volt, de egy nem stabil állványon állt a szűk előszobában). Én oldott hangulatban voltam, és nagyban örültem, hogy jó benyomást tettem, majd megfordultam, hogy megkeressem páromat - és azzal a mozdulattal le is vertem a vázát. Abban a pillanatban minden vér kifutott belőlem, el akartam ájulni, és képzeletben ásni kezdtem magam alatt, hogy elsüllyedjek, lehetőleg minél mélyebbre...

Azóta is jóban vagyunk :D

Hülye fejemmel írtam egy lánynak neten, hogy jövőre ugyanott tanulok, ahol ő és hogy szimpatikusnak találom. Azóta néha köszön, néha nem, de nem mentem hozzá oda végül személyesen, mert - gondoltam - ez már úgy el van b.szva, ahogy kell...

Szinte minden nap látom, ég a fejem előtte. :D

első osztályos koromban elloptam a padtársam 4 színű tollát.Ez akkor nagy szám volt a 70-es években.

Persze a tanár kiderítette,és én azt hazudtam,hogy apukám vette nekem.Szinte rögeszmésen mondtam a magamét.

Behívták apámat a suliba,de még ő előtte is hazudtam tovább."apu vette nekem"..Ma sem értem miért tettem,hiszen nem lett volna szükségem a tollra,(ha kértem volna,tényleg vett volna apám nekem is),és ma sem értem miért hazudtam.

A kínos jelenetre még ma is emlékszem.Talán ennek köszönhető,hogy utána soha semmit nem loptam el.Szóval becsületes ember lett belőlem..:)

40/N

Első vagyok.

Én már most is csak nevetek rajta (nem egészen két éve volt), de azért annál a pillanatnál minden jobb, komolyan, még a halál is (nem kell szó szerint venni) :D :D Azóta már beletörődtek, hogy béna vagyok, és általában nem én viszem ki a konyhába a mosogatni valót :D