Hogyan beszéljünk anyukámmal?

Az egyik bátyám börtönben volt garázdaság miatt, anyukám nem engedte, hogy bemenjek hozzá és ő se ment. Nekem jó vele a kapcsolatom, úgyhogy amikor kijött titokban találkoztunk és elmondtam, hogy mik történtek ameddig ő bent volt. Tudta, hogy anya ki lesz rá akadva de azt nem, hogy ennyire. Szoktam beszélni a bátyámmal és sokszor mondja, hogy mennyire megbánta, és hogy mennyire hiányzik neki anyu, viszont ő egy szót sem akar hallani a fiáról, pedig vannak olyan dolgok a szabadulása óta amikre büszke lehetne. Meg névnapjára, szülinapjára és anyáknapjára is szokott neki virágokat küldeni, a kedvenceit. Már próbált vele beszélni de anyám csak pár mondat erejéig hallgatta, aztán elküldte, azóta ha szóba hozom mindig azt mondja, hogy ne beszéljek a bátyámról. Tudom, hogy hiányzik neki, mert a múltkor láttam, hogy a kiskori fényképeit nézegeti és egyszer amikor róla beszéltem elsírta magát. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért nem ad neki még egy esélyt és azt válaszolta, hogy aki egyszer megtette, az másodszor is megfogja és nem akar benne megint csalódni, meg nem tudna nyugodtan élni ha egy börtönviselt ember élne a házában, ekkor is sírt. De a bátyám tényleg megbánta az egészet, ha anyám eltöltene vele 1 kis időt akkor észrevenné, hogy nem olyan mint régen. Igaz, hogy a stílusa egy kicsit fura lett, de hát annyi baj legyen. Annyira rossz látni, hogy mindketten szenvednek.

18/L

A tesóm 24 éves, 2 éve engedték ki.